A Deloitte egyik felmérése szerint a leggyorsabban növekvő technológiai vállalatok felsővezetői a további fejlődés egyik legkomolyabb zálogának a képzett és elkötelezett munkavállalók meglétét tartják, úgy érzik, hogy az emberi erőforrás tekintetében komoly kihívások elé néznek. A további növekedés szerintük 60%-ban azon fog múlni, hogy sikerül-e megfelelő képzettségű és hozzáállású munkatársakat találniuk.

Amit hiányolnak a vezetők, az részben a gyakorlati tudás, valamint a képesség, hogy egy adott problémát több szemszögből, eltérő látásmóddal közelítsenek meg. Nehezen találnak olyan embereket, akikben megfelelő arányban vannak a műszaki, üzleti, vezetői készségek.

Azt gondolom, hogy arról már elég sok szó esett, hogy a felsőoktatás számos területén elkelne a változtatás, és vannak is kedvező jelek. Ráadásul, ha egy erős háttértudást ad az egyetem, akkor a cégspecifikus dolgokat majd úgyis magára szedi az új munkatárs, ha megfelelő az orientáció és a betanítás az új munkahelyen. A komolyabb kérdés, amit nem tanítanak az egyetemen, az az elkötelezettség, a több szempont figyelembe vétele, a rugalmasság, a döntéshozatal képessége, vagy a problémamegoldó képesség, mely egyúttal racionális gondolkodással, és üzleti szemlélettel is párosul. Ezek egy részét specifikus tréningek és a munkában eltöltött évek tapasztalata során magára szedheti az ember, de ma már kevés cégnek van ideje kivárni ezt. Ezért lenne szerencsés, ha ezeknek a "soft skill"-eknek a fejlesztésére is sor kerülne már a közép- és felsőoktatás során, amikor még gyorsabban épülnek be ezek a készségek.

A bejegyzés trackback címe:

https://karriervadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr502423844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.11.08. 14:16:19

és akinek ilyen képessége van, az hogy domborítsa ez ki cv-ben/coverletterben?
mert ezek leírva a legáltalánosabb klisék, amik az utóbbi ötven év hajtáspajtásozódásában kialakulhattak.
az ilyet max csak egy mélyinterjún, vagy már alkalmazottként, munka közben lehet kideríteni.
vagy tévedek?

Nick Papagiorgo 2010.11.09. 21:15:02

írod:
"A komolyabb kérdés, amit nem tanítanak az egyetemen, az az elkötelezettség, a több szempont figyelembe vétele, a rugalmasság, a döntéshozatal képessége, vagy a problémamegoldó képesség,"

Ezeket a dolgokat bizony tanítják a közép- és felsőoktatásban, legalábbis a normálisabb helyeken. Legalábbis pl. már középiskolai szinten ki van tűzve a diák problémamegoldó képességének, lényeglátásának, satöbbi fejlesztése. Az más kérdés, hogy ebből a pedagógus mit ad le ténylegesen, illetve a diákra mi ragad rá - ez fejleszthető képesség, de ha a diáknak nincs hozzá érzéke, nem "akarja" fejleszteni, akkor hiába küszködnek vele, nem fog fejlődni.

Üzleti szemléletet azt valóban nem nagyon tanítanak, de szerintem ezt nem is a közép- ill. felsőoktatásban kellene tanítani.

Kérdés még a "megfelelő képzettségű és hozzáállású munkatárs" definíciója. Egyes cégek azt várják, hogy a munkavállaló tudjon mindent, és dolgozzon minimálbérért éjjel-nappal. Ennek ellenkezője is előfordul, amikor a pályázó hiszi azt, hogy kijött a főiskoláról/egyetemről, mindent tud, fizessenek neki sokat és legyen elég napi hét-nyolc óra munka (ezeket a vén negyveneseket meg rúgják ki végre, mert hát olyan őskövületek, neki meg kell a hely, hogy emelkedjen a ranglétrán). Ilyen is van.

Nick Papagiorgo 2010.11.09. 21:21:30

@Bachterman:
szerintem sehogy, mert nyálas lesz tőle az önéletrajz, és visszaüthet. Tipikus példa erre: "jó problémamegoldó vagyok", aztán az interjúról fél órát késik, mert (egy ideje már) lezárták a Margit hidat, de őt nem tájékoztatták erről, és nem tudta, és azt se tudta, merre kell kerülni.

Ez teszteken derül ki, aki (munkaadó) ez iránt érdeklődik, az tesztelje. Mondjuk legtöbben csak a "mondjon egy problémát, amit sikeresen oldott meg" kérdésig jutnak el....

Karriervadász 2010.11.09. 22:06:24

@Bachterman: azért meg lehet próbálni, pl. a munkából hozott konkrét példák címszavakban történő említésével

Karriervadász 2010.11.09. 22:13:22

@Nick Papagiorgo: szerintem a cégek - legalábbis a normális cégek (ismerek pár ilyet :) - az arany középutat várják el. Sajnos ritka, hogy a munkavállaló és a munkáltató elvárásai ezen a ponton találkoznak. Ezzel még nincs gond, ha legalább mindkét fél törekszik rá, hogy találkozzanak, és egyik fél elvárása sem irreális, szélsőséges. De szerintem ezzel sem írtam nagy újdonságot :)

Nick Papagiorgo 2010.11.10. 19:07:09

@Karriervadász:
igen, a gond az, hogy ez csak élesben derül ki. Az interjún általában szemérmes hallgatás van, egyfelől arról, hogy itt túlórázni kell (munkáltatói részről), illetve, hogy az illető hatgyerekes családanya netán egy busza van haza Bivalyizzasztóra, fél hatkor, és hát ő mindig elmegy azzal a busszal, más lehetősége nem lévén (munkavállalói részről).

Pedig nem ártana némi nyíltság e téren. Voltam olyan helyzetben, hogy úgy kellett dolgozni, hogy vagy nyolctól fél ötig, vagy fél tíztől hatig (és váltogattuk). Jött át egy kolléga egy másik osztályról, aki a "buszindulós" kategóriába tartozott, és neki ez nem volt jó (előző helyén nem volt gond a buszindulás), és hát volt pár kínos nap, hogy őneki a régi melója megszűnt, az új meg hát vélhetőleg nem lesz jó, mert a buszindulás ugye, és ezt a (belső) interjún elfelejtette minden érintett említeni.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.11.11. 21:26:23

@Karriervadász: aha, csak lehet kicsit hülyén jönne ki. mintha valami miracle worker lennék. "megállítottam az inflációt, munkahelyeket teremtettem, összekovácsoltam a team-et, egy éven belül 500%-os profitot termeltem a cégemmel, stb"
nagyon óvatosan kell az ilyet sztem. legalább is nekem sosem ment.

Bambano 2010.12.04. 00:41:39

és ha valaki ügyesen kidomborítja a valós tudását, több szempontúságát, elkötelezettségét, akkor úgy kivágják interjúról, hogy a lába nem éri a földet, mert mindenki arra fog gondolni, hogy a helyére tör.