Manapság két korosztály van nehéz helyzetben, ha az álláskeresésről van szó: az egyik a pályakezdők, a másik a 45 év felettiek.

A pályakezdőknek helyzete össz-európai szinten nagyon rossz, a dél-európai államokban a munkanélküliség a 25 év alattiaknál akár a 40%-ot is elérheti. Ennek főként az az oka, hogy a diplomás munkalehetőségek száma drasztikusan lecsökkent, valamint a divatos képzésekkel megszerzett végzettségre nincs igazán igény. Itthon is kevés az ajánlat, ami nekik szól: a Profession.hu valamivel több, mint 4000 állásajánlata közül 285 szól friss diplomásoknak. Ha az összes többi portál adatait elemezzük, a nagyjából 20 ezer online felületen elérhető állás közül kb. 700-ra várják pályakezdők jelentkezését.

Sajnos a 45 év felettiek is nehézségekkel szembesülnek, mivel a munkáltatók nagy része beosztotti, alsóvezetői szinten 25-35, középvezetői szinten 30-40, míg felsővezetői szinten 35-45 közötti jelöltet preferál. Felsővezetői szinten persze vannak kivételek, 50-55 éves korú jelöltek sem esélytelenek, de ez sovány vígasz, hiszen nyilván kevés ilyen pozíció van, ráadásul nem is minden 45+-os szeretne/képes vezető lenni.

A 45 év felettiek a közvélekedés szerint legtermékenyebb éveiket (25-35) még nem az igencsak felgyorsult technológiai környezetben töltötték, így azt gondolják, nehezebben veszik fel a ritmust az új kommunikációs megoldásokkal, szoftverekkel. Ha nem kerültek be egy multihoz, akkor általában munkatapasztalatukat magyar cégnél, rendszerint KKV-nál szerezték, így ahol multis tapasztalatot várnak el, nem jöhetnek szóba. Nyelvtudásuk szintén attól függ, milyen cégnél dolgoztak - kellett-e használni, vagy sem. Mivel már több év tapasztalattal rendelkeznek a munkáltatók úgy érzik, bizonyos feladatokat már nem szívesen látnának el, ha pedig vezetők voltak eddig, akkor csak vezetői pozíciót látnának el.

A 45 felettiek mellett szólhat adott esetben, hogy a gyerekek már nem kicsik, ill. nem vállalnak újabb gyermeket, viszont taníttatásuk miatt mindenképpen szükségük van a munkára, így fontos számukra, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsanak. Mellettük szólhat a sok éves tapasztalat, amit nem lehet az iskolapadban összeszedni. Beosztotti munkakörökbe viszont tapasztalatuk sokszor sok, ill. fizetési elvárásuk is a tapasztalati évek és a kialakított életszínvonalhoz igazodik. Vezetői pozícióba viszont sok cég saját munkatársait lépteti előre, az ő helyükre pedig egy kevesebb tapasztalattal rendelkező kollégát keres - de mivel nagy a kínálat, nem feltétlenül pályakezdőt. Így korunk jelentős problémája lehet, hogy a szülő is, és a pályakezdő gyermeke is munka nélkül marad, felsőfokú végzettség ellenére. A technika fejlődése, az automatizáció és a gépesítés miatt egyre kevesebb ember szükséges egy adott tevékenységhez. A jóléti társadalomban felnőtt generációk pedig nem is szívesen fognának ismét lapátot a kezükbe.

Szerencsés lenne, ha a rugalmas alkalmazási formák, a részmunkaidő, a munkakör megosztás és a távmunka elfogadottabb lenne mindkét fél részéről. Hiszen egyéni és társadalmi szinten is jobb két 4 órás dolgozó, mint egy 8 órás és egy munkanélküli. Egyéni szinten kitörési pont lehet piacképes szakmai ismeretek bővítése, akár teljesen új területek megismerése, a nyelvtudás fejlesztése és nagyobb mobilitás, akár országon belül, akár országon kívül. Esetleg saját vállalkozás indítása az adott szakterületen. Nyilván egyik sem könnyű, de a kiesés a munkából, a sikertelenség és a tétlenség csak további lemaradást és esélytelenséget eredményez. Egyelőre a körülményeken (kevés állás, nagy verseny, előítéletek, növekvő nyugdíjkorhatár, technológiai fejlődés, stb.) nem lehet változtatni, ezért nem kerülhető el az alkalmazkodás.

A bejegyzés trackback címe:

https://karriervadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr542930715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

igazit 2011.06.04. 15:14:37

Nem helyes általánosítani, ahány ember, annyi sors, annyi történet. Mondatonként lehetne cáfolni a fenti állításokat, a magam példája alapján is. A legfontosabb probléma az, hogy nincsenek valós munkalehetőségek, illetve ami van az irtózatosan kevés. Özönlenek be a határon túli magyarjaink, ismerjük el, sokkal nagyobb a bizalom velük szemben a munkaadók részéről, mint az itt élő, megkeseredett, kiszolgáltatott, rengeteg csalódáson keresztül ment hazai munkavállalókkal szemben. Ez jelentős feszültség forrás a munkahelyeken. A gazdasági helyzet mélyre süllyedéséért nem a nagy létszámú Ratkó generáció tehet, sőt! A mi járulékainkból is élhetnek megfelelő színvonalon a már nyugdíjban élők! Nekünk viszont felemelték a nyugdíjkorhatárunkat, ha kirúgnak nekünk a legnehezebb elhelyezkedni. A nyugdíjkasszát kiürítették, az utánunk következők már magánkasszákba fizették járulékukat. Magyarországon a rendszerváltás az állami vezetők vagyongyarapodását eredményezte. Ők még a szocialista politikai gazdaságtanon kulturálódtak,
ezért hiszik azt a mai napig is, hogy a kapitalizmus kizsákmányolja a dolgozókat, nem is próbálnak másképp viszonyulni a munkavállalókhoz. Nekik ez így természetes: ők lenyúlták a szocialista népvagyont, multimilliomosok lettek, vagy inkább milliárdosok, a dolgozók meg örüljenek, ha van munkájuk van, és ha nincs, akkor mind szemét ingyenélő, aki saját maga tehet rossz sorsáról.