2010.05.17. 09:36
vannak-e általánosan jó válaszok bizonyos interjú kérdésekre?
Eszesbarany kérdezte, hogy "Szívesen olvasnék arról, hogy vannak-e jó válaszok az interjúkérdésekre, mint pl. fiatal nőknél: Hogyan képzeli jövőjét 5 év múlva? (persze hogy gyereket szeretne, és nem akar épp dolgozni)vagy Mik a rossz tulajdonságai?- melyik állásnál mit emeljek ki? Vagy egyéb ravaszabb kérdések."
Egy rakás cikk jelenik meg a neten, hogy mire készülhetsz egy állásinterjún, milyen kérdések lehetnek, hogyan reagálj az idióta, pszichologizált kérdésekre, hogyan kezeld a stresszinterjút, mit mondjál, mit ne mondjál, hogyan legyél ügyes a bértárgyaláson, stb-stb. "Karrier guruk" könyveket írnak és adnak el a témában, ami azt az érzést adhatja, hogy felkészültél minden helyzetre. Általánosságban, a szimpla, felszínes interjúkra való felkészülésben ezek segíthetnek, de azt ne felejtsük el, hogy egyik helyen bejön a jegyzetelős komolykodós, másik helyen pedig furán néznek rád, hogy mit írogatsz az interjú alatt. Az egyik helyen megkérdezik, hogy Mercedes vagy Renault lennél, a másik helyen meg azt, hogy mit tennél, ha kikezdene veled a főnököd. A lényeg, hogy nem látsz az interjúzó fejébe, hogy neki mi a fontos, mire harap rá. Felkészülni kell persze, de magadból és a cégből, ahová mész, ahol esetleg dolgoznál (feltéve, ha már a konkrét céghez, és nem a közvetítő céghez mész).
Ha már konkrét kérdéseket nézünk, és az arra adott választ, szintén nem lehet általánosságban azt mondani, hogy mi a jó válasz. Ez megint interjúztató függő. Itt van pl. egy példa, hogy mennyire eltérő, sokszor téves értelmezése lehet egy-egy "trükkös" interjú kérdésre adott válasznak:
"Melyik jellemzőbb Önre, egy vers szépségének, vagy egy fegyver tökéletes megépítettségének megcsodálása?". Az első lehetőséget választó álláspályázó túlzottan érzékeny személyiségre utalhat, míg a fegyver kiválasztása jobb esetben erőteljes személyiségről, legrosszabb esetben pedig meggondolatlan, érzéketlen alkatról árulkodhat."
Mi értelme van feltenni olyan kérdést, amire csak rossz választ lehet adni? Semmi.
Az önismeret és az önértékelés a kulcs. Ha ez megvan, akkor olyan állást fogsz megpályázni, ami tapasztalatodhoz és személyiségedhez illik, ezáltal az interjún is önmagadat adhatod, bármilyen kérdés adódik.
De konkrétan az "5 éves terv" és a "mondj magadról rosszat is lécci, mert magamtól nem jövök rá" kérdésekre mit válaszoljon egy fiatal nő? Nagyon cégfüggő. Ami az elsőt illeti, kérdés, hogy vajon tényleg arra kíváncsiak, hogy mikor szülnél? Feltehetően, de nem biztos. Három lehetőséget javasolnék:
1. Az 5 éven belüli szakmai és magánéleti céljaidat felsorolod, de ebben nem térsz ki a családi dolgokra (hozzáteszem nem is kell, nem is kérdezhetik). Ha szimpatikusnak tartanak, és komolyan vesznek, de fontos nekik, hogy a leendő munkatárs ne menjen 1 év után szülni, elő fogják hozni a témát. Ekkor ők kezdik az "őszinteséget", és rajtad áll, hogyan reagálsz: jelzed, hogy neked sem az a célod, hogy 1 év után lelépj, de nyilván a családalapítás egy fiatal nőnél az élet része. Fontos, hogy mindkét fél érezze az interjún, hogy egyik sem a másik "lenyúlására" hajt.
2. Ugyanez, de megemlíted, hogy 4-5 év munkaviszony után szeretnél úgy családot alapítani, hogy lehetőleg a kiesésed egyik fél számára se okozzon törést az együttműködésben, és bízol benne, hogy olyan munkahelyet találsz, amely partner lehet ebben. Akár vissza is kérdezhetsz, hogy ők mit gondolnak erről. A reakció számodra is egy fontos visszajelzés lesz.
3. Elmondod a szakmai célokat, és kitérsz arra, hogy a családalapítás egyelőre nem merült fel, ilyen-olyan okok miatt. Aztán, hogy ez mennyire igaz, az megint rajtad áll.
Nyilván lehet még más szituáció is. De talán jobb elébe menni, kimondani azt, amit hallani szeretnének, elkerülendő a további félreértéseket, félregondolásokat. De mint említettem, a magánéleti tervekhez az interjúztatónak semmi köze.
Rossz tulajdonság: önismeret, és ez alapján 2-3 tulajdonságot mindenki tud magáról mondani. Persze lehet ügyeskedni, hazudni, kérdés, hogy érdemes-e. De pl. ha egy számviteles kissé introvertált, az nem baj, de ha egy értékesítő az, annál nyilván az. Ügyeskedésként lehet mondani a következőket: maximalizmus, túlzott igazságérzet, túlzott segítőkészség, őszinteség :). A jó interjúztató nem kérdez rá ilyesmire, hanem úgy kérdez, hogy a jelentkező válaszai, reakciója alapján be tudja azonosítani ezeket a tulajdonságokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
