Nagy általánosságban elmondható, hogy már ezen a területen is túlképzés van és túlkínálat, egy HR asszisztens pozícióra tucatjával jelentkeznek a HR asszisztensek, akik nem érzik jól magukat, de már van tapasztalatuk - közülük válogatnak. Jelentkeznek százával a frissen végzettek is, meg azok, akik úgy gondolják magukról, hogy szeretik az embereket, és szeretnek velük foglalkozni. A pályakezdőknek az elhelyezkedési esélye ezen a területen elég gyér, de azoknak, akiknek nincs is ilyen végzettségük, sem tapasztalatuk, csak kitalálták, hogy ez milyen klassz is lenne, nekik teljesen reménytelen. Ráadásul többektől ha megkérdezik, miért szeretnének emberekkel foglalkozni, nem tudnak rá értelmes választ adni, mert nekik most az emberekkel való foglalkozás az kb. a kapcsolattartás a haveri körrel. A munkahelyi és egyéb külső emberi kapcsolatok a való világban viszont már nem "lájkolom" vagy "nem lájkolom" egyszerűségűek.

A pályakezdő HR-eseket tapasztalatom szerint a szolgáltatói oldal szívja fel részben, közvetítő/fejvadász cégnél ez rengeteg telefonálást, interjú szervezést, önéletrajz átnyálazást és adatbázis túrást jelent. Őszintén megvallva, erre egy értelmes, középfokú végzettségű recepciós is elég lenne, de mivel bőven vannak végzett HR szakirányosok, bölcsészek, pszichológusok a piacon, akik csillogó szemmel ebben is HR-t látnak, jöhetnek. Az ügyesebb persze lehet jó pár év után tanácsadó, de ez azért nagyon ritka, a többség megmarad ezen a szinten, kibővítve a sablonszerű interjúztatással, vagy úgy dönt, hogy átmegy vállalati HR-re.

A szolgáltató HR oldalról nagy az áramlás a vállalati HR felé, mert sokan azt hiszik, hogy ott nyugisabb. Persze általában nem az, hiszen a HR kevés cégnél kapja meg eszköz, erőforrás terén azt, ami lehetővé tenné a normális munkavégzést stressz, dupla-tripla admin és túlórázás nélkül. Mások azért mennek át vállalati HR-re, mert magasabb az alapfizu, és onnan mennek el szülni 2-3 év után. Akinek van esze, az bölcsi mellett visszamegy dolgozni, akik viszont tovább nyomják otthon a gyerekkel, 3-5 évig, nekik nem terem sok babér. Mert ugye van utánpótlás bőven. Többen ilyenkor tanácsadással, saját kis céggel próbálkoznak, ide-oda bedolgoznak. Ha apa jól keres, akkor nyilván ez is működőképes lehet, de itt döntőek a korábbi üzleti kapcsolatok és a rátermettség. Sajnos előbbi a meghatározó...

Az egyedüli indok, amiért érdemes lehet szolgáltató HR-ről átmenni vállalatira, az az, hogy a toborzás-kiválasztás / tréning / stb. részterülete mellett van lehetőség belelátni a HR többi részterületébe. Az, hogy innen ki lép előre, és lesz belőle HR vezető, az már nagyon egyén és cégfüggő. Akinek vannak ilyen ambíciói, és rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, az általábban még a gyerek előtt (nőkről beszélünk persze, a HR-esek 70-75%-a nő) vezető lesz, és vezetőként megy el szülni.

Túlkínálat van tehát minden szinten, emiatt a cégek tudnak válogatni, és azok a nyerők, akiknek már van némi munkatapasztalata, lehetőleg HR területen. Így viszont a pályakezdők nehezen kapnak esélyt, hogy valahol tapasztalatot szerezzenek. Esély lehet egy ingyen vagy éhbérért végzett gyakornoki meló, ahol bizonyít az illető, és utána lehetőséget kap a cégnél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.