Az álláskeresők egy része tudatosan szeretné karrierjét építeni, fontos számára a szakmai fejlődés mely pozícióbeli változással, előrelépéssel is párosul. A cél időről-időre egy újabb lépcső elérése, ennek megfelelően nagyobb felelősség, érdekesebb feladatok és természetesen jobb fizetés. Ha az ilyen vágyak mögött megfelelő tudás, képességek, hozzáállás és személyiség feszül, akkor már csak olyan céget kell keresni, ahol pont az ilyen hozzáállású fiatalokból, alulról építkezik a szervezet. Klasszikusan ilyenek a nagy multik, amelyek trainee programokat működtetnek évek óta, pl. a Big 4 cégei, vagy a Coca-Cola, a Philip Morris, a McDonalds, vagy a Tesco.

Ezért is érdemes jól utánanézni a cégnek, ahová az ambiciózus pályázó jelentkezik, és ha a vállalat kifejezetten hangsúlyozza a fiatal tehetségek bevonzását és az előrelépési lehetőségeket, akkor érdemes is ezt a motivációt már a bemutatkozásnál és az interjún is feltárni. Sőt, elsősorban csak ilyen cégekhez célszerű jelentkezni, de csak annak, aki tényleg alkalmas is lehet képességei révén, hogy tehetségnek lássa a cég is, ne csak saját maga... Nyilván jóval többen szeretnének előrelépni, vezetők lenni, sokat keresni, mint akiknek valójában erre esélye van a tudása, képessége, hozzáállása révén. De az alulról építkező szervezetek igencsak megszűrik, ki az, akire aztán a több éves betanulási programjukat, a tréningeket, a rotációs programjaikat, stb. építik.

Mi van akkor, ha a cég nem ilyen jellegű személyzeti politikát folytat, és nem jellemző az előrelépés? Ilyenkor az ambícióit kinyilatkoztató jelölt könnyen elutasításra kerülhet. Érdemes akkor ilyen cégeknél az előrelépési vágyat nem megemlíteni? Rövidtávon lehet, hogy megvezetheted őket, de hosszútávon magadat is becsapod: 2-3 év után, ha úgy érzed beszűkültek a lehetőségeid, te magad fogsz eljönni, és kereshetsz egy másik céget. Akkor viszont már a pályakezdőknek szóló tehetségprogramokba nem tudsz bekapcsolódni. Ezért inkább legyél őszinte, és találd meg azt a helyet, ahol ha kiemelkedően teljesítesz, azt a karriered építésének lehetőségével honorálják.

Ha pedig valakit nem izgat annyira a pozíció, az előrelépés mindenáron, az sem probléma. Nem kell, hogy mindenki vezető akarjon lenni, sőt. Erre nagyon kevesen születnek, aki meg később alkalmas lesz rá, annak évekig kell tapasztalnia és érnie. Interjún ebben az esetben el kell mondani, hogy az előrelépés nem létfontosságú, elsősorban szakmailag szeretnél helytállni és fejlődni, nem a pozíció megnevezése és szintje motivál. Hisz annak sincs értelme, hogy előadod, hogy milyen ambiciózus vagy, aztán meg rádpakolnak egy rakás tréninget, feladatot és elvárást, ami pár hónap múlva maga alá temet. Akit ugyanis előre akarnak nyomni, azt terhelik elég erősen, az első években a 10-14 óra munka és a folyamatos fókusz, teljesítményelvárás nem leányálom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.