Személyzeti tanácsadó ismerősök, HR-esek mondják, hogy pályakezdők interjúin sajnos még mindig sokszor hallanak elszállt fizetési igényeket, és amikor megkérdezik, hogy miért szeretne az illető ennyit keresni, a válasz általában vagy az, hogy "ezt mondták a főiskolán/egyetemen" vagy "ezt olvastam a neten" netán "az évfolyamtársam is ennyit keres egy cégnél". Ez utóbbi esetén persze szinte mindig kiderül, hogy az ismerős csak minimállal van bejelentve, juttatások nélkül, napi 12-14 órázik, vagy pl. dolgozott suli mellett, tehát tapasztaltabb, netán egy műszaki zseni, aki már kisiskolásként maga szerelte a számítógépét.

Az oktatási intézményekben a tanárok tudása az én időmben sem volt szinkronban az iskola falain kívüli valós gazdasági élettel, vagy a vállalati folyamatokkal - tisztelet a kivételnek. De azért az nem szerencsés, ha szegény végzősöket bruttó 250-350es fizetésekkel ámítják minden szakon. Van olyan terület (pl. villamosmérnök), ahol megadják ezt a cégek, de ott is elvárják a tudást és a nyelvtudást, tehát nem jár "alanyi jogon".

Vannak persze a neten elérhető fizetési statisztikák, amelyek a szakonként/szakmánként elérhető átlagos jövedelmet mutatják. Az átlaggal annyi a probléma, bár nem vagyok matekzseni, hogy szórás nélkül nem túl releváns az adat.

Ami pedig a statisztika, az átlag megbízhatóságát illeti, íme egy régi vicc:

Két statisztikus medvére vadászik. A leshelyükről hirtelen megpillantják a medvét: ott áll két fa között. Azonnal céloznak és lőnek. Az egyik beletrafál a bal oldali fa törzsébe, a másik a jobb oldaliéba. Látván ezt, kezet ráznak, miközben örömmel kiáltanak fel: - Eltaláltuk!

Az állásinterjún érdemes először a cég elképzeléseiről érdeklődni, a személyzeti tanácsadó pl. biztosan segít. Ha vállalatnál a HR-es, szakmai vezető elzárkózik, akkor persze muszáj mondani valamit. Egy intervallumot célszerű megadni, függővé téve a juttatásoktól (ha még nem ismered ezeket), illetve a további részletektől. Az intervallum alsó határa pedig ne az okosoktól hallott összeg legyen.

A tapasztalat szerint a fizetési igénynek már a pályakezdőknél is tükröznie kell az egyéni tudást és képességeket. Ezért sem jó, ha mindenki egyféle szintet próbál elérni, és ahhoz ragaszkodik. A piac beárazza a megszerzett tudást. Sikeres pályakezdő az lehet, aki a törzsanyagon túl is hajlandó tanulni, ismereteit bővíteni. Ezáltal olyan ismeretekre - legfőképp gyakorlatra – tesz szert, amivel az évfolyamtársai közül kiemelkedhet. Tehát azért mert elvégzi valaki a trendibb szakok valamelyikét, még egyáltalán nem biztos, hogy lesz állása. Ugyanis a pályakezdő még nem szakember, de ha még az is, pl. egy környezetmérnök, vagy egy nemzetközi kommunikátor, vagy EU szakirányos lehet akármilyen jó, nehezen tud elhelyezkedni, mert a munkaerőpiac keresleti oldala nem nekik kedvez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.