Külföldön évek óta, de most már itthon is elérhető több olyan felület a neten, ahol vagy a beküldött CV-t pofozzák ki, vagy próbálják megtanítani a delikvenst, hogy hogyan írjon megfelelő önéletrajzot. Persze mindezt a többség nem ingyen teszi, valamilyen segédletért, hanganyagért vagy e-book-ért kér pénzt.

Ezeknek az oldalaknak az ismertetőjele, hogy kínálnak némi ingyenesen elérhető infot blog, vagy hírlevél formájában, esetleg még le is tölthetsz valamit, de ezekkel még nem fogod megkapni az álomállást 2 héten belül. Ahhoz már rendelned is kell valamit. Józan ember persze nem gondolja azt, hogy 10-20e Ft kicsengetése után varázsütésre piacképes lesz az eddig piacképtelen háttere, hirtelen nem lesz érdekes, hogy nem beszél más nyelven, és az is elhanyagolható, hogy már 56 éves.

Az oldalak egyik ismertetőjele, hogy számos jó vélemény olvasható. "Elolvastam a ....-t és két hét múlva kezdtem egy új munkahelyen! Köszönöm! J., Alsómaszlag" vagy "Teljesen el voltam keseredve, sehová sem hívtak meg. De miután alkalmaztam a tanácsaitokat, hirtelen tele lett a naptáram interjú időpontokkal!. K., Butapest". Emellett sokszor olvahatod az "ingyen" a "miért csináljuk?" a "megbolondultunk" szavakat, és felkínálnak valamit tényleg ingyen, de az persze semmi újdonságot nem tartalmaz a neten elérhető cikkekhez és blogokhoz képest.

Emellett érdekes kérdés, hogy jót tesz-e, ha mint a szakdolgozatokat, a CV-ket is más fogja írni... A rövidtávú siker után ha élesedik a helyzet a munkahelyen, és össze kell hozni valamilyen dokumentumot önálló gondolatokból önállóan, vajon fog-e sikerülni?

A minap írtam arról, hogy van egy pár (nem sok) általános szak, szakirány ami kicsit ez is, kicsit az is, de egyik területen sem ad mély tudást, így a cégek értéktelennek tartják. Ilyen pl. a műszaki menedzser szak. A képző intézmény propaganda szövege az, hogy olyan műszaki szakember leszel, aki a gazdasági kérdésekben is járatos. Nos, a vállalatok szerint a műszaki menedzser kevesebb mint egy mérnök, és kevesebb, mint egy közgazdász.

Itt van pár változat a képzés céljáról:

A képzés célja gazdálkodási mérnökök képzése, akik megfelelő természettudományi, műszaki tudományi, gazdálkodási és szervezéstudományi ismeretekkel rendelkeznek a termékek és szolgáltatások anyagi, informatikai, pénzügyi és humán folyamatai integrált megoldásához,

A képzés célja olyan mérnökök képzése, akik természettudományi, műszaki és informatikai, gazdálkodási- és szervezéstudományi, valamint nyelvi ismereteik, készségeik révén képesek komplex műszaki-gazdasági feladatok menedzselésére, azaz a technológiai folyamat műszaki és gazdasági megtervezésére, megszervezésére, a megvalósítás irányítására és az eredmények számbavételére, értékelésére

Felkészült, nyelvtudással rendelkező alapdiplomás műszaki menedzserek képzése, akik a mikrogazdasági szférára vonatkozóan átfogó elméleti, technológiai és módszertani ismeretekkel rendelkeznek, ismerik a műszaki menedzsment terület alapfogalmait és összefüggéseit, a szervezetek mint céltudatos rendszerek működési elveit, a szervezetekben a műszaki, gazdasági és menedzsment jellegű tevékenységeket, a kapcsolódó tudományok (pl. szociológia, pszichológia, jog) és a műszaki és menedzsmenttudományok határterületeinek elveit és hasznosítható eredményeit, valamint birtokában vannak a termelő és szolgáltató vállalkozások alapításához és menedzseléséhez szükséges ismereteknek.

Mint olvasható, igen széleskörű ismereteket ad, de ennek okán egyik területen sem nyújt komoly elmélyülési lehetőséget. Mérnöknek adja el a szakot, de a vállalatok nem tartják mérnöknek azt, aki ott végzett. Ad egy általános rálátást, de ezért a cégek meg nem fizetnének. Az a tudáshalmaz, aminek az elméletét megalapozzák, értéktelen a gyakorlati tapasztalat nélkül. Ilyen széleskörű elmélet és gyakorlat együtt a vezetőknél van meg, akik valamilyen konkrétabb szakterületen indultak, pl. villamosmérnök, vagy közgazdász, és idővel, a munkatapasztalat során szedték fel magukra a jogi, humán, stb. ismereteket.

A mixelt szakokkal ezért érdemes óvatosnak lenni, és mindenképp tájékozódni az elhelyezkedési esélyekről. Természetesen kivételek lehetnek, de mivel a cégek általában sablonokban gondolkodnak, így ha mérnök kell nekik, az mérnök legyen, ha közgazdász, akkor közgazdász. Semmiképp sem műszaki menedzser.

Már gyerekkorban is azzal jönnek a távoli rokonok, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Persze ekkor még kapásból rávágják a kölkök, hogy állatorvos, "ügyvéd, mint apa", vagy színésznő. Aztán jön a "nem tudom, majd meglátom" időszak, majd a tinédzserkorban már a kérdésre sem válaszolnak.

Középiskola után viszont már muszáj orientálódni, és ilyenkor jó sok "tanácsot" kap a fiatal a szülőktől, rokonoktól, idősebb haveroktól. A szülői tanács persze inkább nyomás, mivel a tanulmányok finanszírozását főként ők (meg állami képzés esetén az adófizetők) biztosítják. Az ő esetükben vagy a saját szakmájuk felé nyomják, vagy "bármit, csak azt ne", vagy pedig egy olyan irányba, ami "jól fizet". Liberálisabb szülők a gyerekre hagyják a döntést, így a lányok nagy része jogra, pszichológiára, kommunikációra, piacképtelen bölcsész szakokra jelentkezik, a fiúk meg valamilyen alibi, a piacon gyenge megítélésű műszaki főiskolára, ahová könnyű bekerülni, esetleg gazdasági képzés, informatika, de ott is valamilyen általános szak, ami kicsit ez is, kicsit az is, de egyik területen sem ad mély tudást, így a cégek értéktelennek tartják. Ilyen pl. a műszaki menedzser szak.

Akire viszont ráerőltetnek a szülők valamilyen képzést, 1-2 évig végigszenvedi, szétUVézza, folyamatos konfliktusforrás a családban, és még csak eredménye sincs, ráadásul elszalad pár év. Kevesen fejezik csak be, általában félbehagyják, és kezdenek egy másik sulit. Aki befejezi, az sem fogja jól érezni magát a végzettségének megfelelő területen, ha egyátalán elmegy dolgozni. A ráerőltetés tehát szinte mindig borítékolt kudarc mindkét félnek.

A szülő persze igyekezhet felkelteni az érdeklődést, szakmai napok, nyílt napok, innen-onnan összeszedett infok segítségével, ahelyett, hogy csak az "én fizetek, és amíg itt laksz, azt tanulsz, amit én mondok" vagy "látod apád is 40 éve egy helyen dolgozik a végzettségével, és hogy megbecsülik" jellegű technikához nyúlna. Ezek nem fognak bejönni, de a higgadt, aktualitásokra támaszkodó beszélgetésnek lehet eredménye.

A diák pedig az általa preferált tanulmányokról gyűjthetne be infot, nézhetne utána az elhelyezkedési esélyeknek, a továbbtanulási opcióknak, az ismeretek birtokában elérhető munkaköröknek. Ehhez pl. elég jó segítség a www.felvi.hu oldal, illetve annak aloldala a www.diplomantul.hu. Persze ha pont az derül ki, hogy az általa választott képzéssel feltehetően diplomás munkanélküli lesz, az ciki...

Az álláskeresők egy része tudatosan szeretné karrierjét építeni, fontos számára a szakmai fejlődés mely pozícióbeli változással, előrelépéssel is párosul. A cél időről-időre egy újabb lépcső elérése, ennek megfelelően nagyobb felelősség, érdekesebb feladatok és természetesen jobb fizetés. Ha az ilyen vágyak mögött megfelelő tudás, képességek, hozzáállás és személyiség feszül, akkor már csak olyan céget kell keresni, ahol pont az ilyen hozzáállású fiatalokból, alulról építkezik a szervezet. Klasszikusan ilyenek a nagy multik, amelyek trainee programokat működtetnek évek óta, pl. a Big 4 cégei, vagy a Coca-Cola, a Philip Morris, a McDonalds, vagy a Tesco.

Ezért is érdemes jól utánanézni a cégnek, ahová az ambiciózus pályázó jelentkezik, és ha a vállalat kifejezetten hangsúlyozza a fiatal tehetségek bevonzását és az előrelépési lehetőségeket, akkor érdemes is ezt a motivációt már a bemutatkozásnál és az interjún is feltárni. Sőt, elsősorban csak ilyen cégekhez célszerű jelentkezni, de csak annak, aki tényleg alkalmas is lehet képességei révén, hogy tehetségnek lássa a cég is, ne csak saját maga... Nyilván jóval többen szeretnének előrelépni, vezetők lenni, sokat keresni, mint akiknek valójában erre esélye van a tudása, képessége, hozzáállása révén. De az alulról építkező szervezetek igencsak megszűrik, ki az, akire aztán a több éves betanulási programjukat, a tréningeket, a rotációs programjaikat, stb. építik.

Mi van akkor, ha a cég nem ilyen jellegű személyzeti politikát folytat, és nem jellemző az előrelépés? Ilyenkor az ambícióit kinyilatkoztató jelölt könnyen elutasításra kerülhet. Érdemes akkor ilyen cégeknél az előrelépési vágyat nem megemlíteni? Rövidtávon lehet, hogy megvezetheted őket, de hosszútávon magadat is becsapod: 2-3 év után, ha úgy érzed beszűkültek a lehetőségeid, te magad fogsz eljönni, és kereshetsz egy másik céget. Akkor viszont már a pályakezdőknek szóló tehetségprogramokba nem tudsz bekapcsolódni. Ezért inkább legyél őszinte, és találd meg azt a helyet, ahol ha kiemelkedően teljesítesz, azt a karriered építésének lehetőségével honorálják.

Ha pedig valakit nem izgat annyira a pozíció, az előrelépés mindenáron, az sem probléma. Nem kell, hogy mindenki vezető akarjon lenni, sőt. Erre nagyon kevesen születnek, aki meg később alkalmas lesz rá, annak évekig kell tapasztalnia és érnie. Interjún ebben az esetben el kell mondani, hogy az előrelépés nem létfontosságú, elsősorban szakmailag szeretnél helytállni és fejlődni, nem a pozíció megnevezése és szintje motivál. Hisz annak sincs értelme, hogy előadod, hogy milyen ambiciózus vagy, aztán meg rádpakolnak egy rakás tréninget, feladatot és elvárást, ami pár hónap múlva maga alá temet. Akit ugyanis előre akarnak nyomni, azt terhelik elég erősen, az első években a 10-14 óra munka és a folyamatos fókusz, teljesítményelvárás nem leányálom.

Talán mindegyik álláskeresőnek van olyan sztorija, amikor egy, vagy több körös interjú után járt, már közel a döntéshez, sőt, már kimondták, hogy ő lesz a kiválasztott, aztán hirtelen csend lett, napokig, hetekig, semmi konkrétum. Aztán végül nem lett az egészből semmi, a cég kapcsolattartója kezét tördelve kitalál valamit, hogy létszámstop, vagy visszatért egy kismama, vagy a külföldi központ lefújta ezt a felvételt. Ilyenkor persze jól esik a hoppon maradt jelentkezőnek ezt úgy dekódolni, hogy biztos valaki csókos került az adott posztra.

Biztos van ilyen is, de az esetek többségében nem ez az oka. Minél nagyobb egy cég, ráadásul, ha még a külföldi központ is beleszól az életébe, annál nagyobb az esélye, hogy történik egy olyan változás, ami közvetlen vagy közvetett hatással lehet a kiválasztásra/felvételre. Egy ilyen eset, amikor felfüggesztik a pozíciót, persze nagyon kellemetlen azoknak, akik hónapok munkáját rakták bele a felvételi procedúrába, a jelölt, a kiválasztást végző HR-es, a szakmai vezető, illetve ha külső partner is dolgozott rajta akkor az ottani munkatársak.

Mi történhet a háttérben, ami megváltoztathat egy már szinte szerződésközeli felvételt? A legegyszerűbb eset, ha valamelyik érintett, a költséghelyért felelős vezető felülről kapott "iránymutatás" miatt lefújja a felvételt. Simán kitalálhatnak egy központi meetingen olyat, ami teljesen megkavarja a helyi szervezetet, így az új pozíciónak vagy nincs helye, vagy teljesen más ember kell rá. Aztán ehhez hasonló, ha full létszámstop-ot rendel el a vezetőség. Ez a már elindult felvételeket is érinti, tehát sajnos a pályázat kiírásának időpontja ebből a szempontból nem döntő. Ezen kívül az is előfordulhat, hogy távozik a közvetlen felettes, a szakmai vezető, hiszen ő is kereshet állást. Vagy előléptetik. Pl. ez az eset is megtörtént: nemzetközi nagy cégről van szó, külföldi vezetőt előléptették, helyére ment a leendő pozíció felettese, tehát ő is feljebb lépett. Így viszont a közvetlen felettes szintjén hirtelen nem volt senki, emiatt megvárják az új vezetőt, akit ki tudja, lehet, hogy csak kívülről tudnak pótolni egy 2-3 hónapos keresés és kiválasztás során...

Ezzel persze nem azt mondom, hogy ettől annak, akit kvázi hitegettek, és egyszercsak nem lesz semmi a dologból, hirtelen érezze jól magát. Csak azt, hogy lehet olyan a háttérben, amit a másik fél egyik szereplője sem lát előre, mert nincs elég magas szinten, így nincs az információ birtokában, és a háta közepére sem kívánja, hogy ez történjen.

Több helyen is olvashatjátok, hogy az önéletrajzod ne legyen sablonos, próbáld magadra felhívni a figyelmet, hiszen több száz pályázat érkezik egy-egy pozícióra. Legyél különleges, ki kell tűnnöd a tömegből, de arra már kevés konkrét tanács érkezik, hogy ezt hogyan érd el.

Mert nem is lehet általánosan ilyen tanácsokat megfogalmazni. Mindannyian mások vagyunk, azok is, akik írják, és azok is mások, akik olvassák az önéletrajzot. Az, hogy mi egyedi, és kinek mi a túlzás, erősen szubjektív. Az már egy másik kérdés, hogy igazából arra nincs idő, hogy elolvassák szóról szóra, hanem átfutják. Ezért fontos, hogy inkább az információ minél egyértelműbb átadására kell törekedni, nem feltétlenül az egyediségre.

Ha minden releváns (és csak az) info benne van, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy esetleg másfajta betűtípust használni, mint amit mások. Vagy kiemelni pár dolgot más színnel. Netán betenni pár elválasztó vonalat. Esetleg a munkahelyekhez bemásolni a cég logóját. Tehát olyan dolgok, amik nem erősek, mégis tetszetősebbé tehetik a dokumentumot. Ennél komolyabb, formabontó változtatás csak a marketingeseknél arathat osztatlan sikert, de ott sem kell elfelejteni, hogy nem biztos, hogy pont egy hasonlóan kreatív szakmabeli társunk olvassa először. Ezért nem szabad elszállni, mert könnyen azt az érzést keltheti egy villogó, 256 színből és egy rakás effektes képből álló önéletrajz, hogy a készítője nem volt teljesen tiszta, amikor ezt összehozta. Legyen igényes, de legyen informatív. A fő cél az információ átadása.

De ha netán tényleg nagyon egyedi akarsz lenni, az sem szerencsés, ha egy olyan önéletrajzot adsz be, amit nem is te raktál össze. Egy reklámügynökségnél dolgozó ismerős mesélte, hogy kaptak egy nagyon kreatív, otthon, különböző anyagokból összebarkácsolt "önéletrajzot", ami nagyon tetszett nekik. Behívták a srácot, akiről kiderült 10 perc után, hogy nem az ő ötlete volt, nem is ő csinálta, hanem egy haverja. Nem sült el valami jól a dolog.

az előző post folytatása:

- képes telefonon az önéletrajzban megjelölt szintű nyelvtudását bizonyítani egy tesztelés során

- interjún is képes erre

- ha késik, vagy nem tud elmenni az interjúra, időben szól

- felkészül az interjúra - ha ismert a munkaadó neve, utánanéz az interneten, legalább 15-30 percet szán erre

- felkészül az interjúra: tisztában van vele, mikor és hol dolgozott (nem vicc, van, aki belezavarodik a munkahelyeibe), mik voltak a feladatai, mik voltak az eredményei, konkrét adatokkal, esetekkel, példákkal tud előállni

- megfogalmaz kérdéseket (már a közvetítő cégnél is) - annak, aki komolyan veszi az adott állást, mindig van legalább 1-2 kérdése

- udvarias, diplomatikus, nyitott és pozitív kommunikáció jellemzi (értsd: nem a haveri körben használt kifejezésekkel tölti meg mondanivalóját, nem akarja "lenyomni" az interjúztatót, nem beszél feleslegesen, hanem a hasznos információ átadásra törekszik, eredményeit nem úgy adja elő, mintha elvárná, hogy ott helyben elájuljanak tőle, szívesen befogadja a másik fél által adott információt, érdeklődő, nem húzza a száját, ha tesztet kell kitöltenie, nem pocskondiázza a korábbi vagy jelenlegi munkaadóját, főnökét)

- az interjú után 1-2 sorban leírja magának, mit tudott meg, illetve utánanéz a cégnek, ha még korábban nem tette meg

Munkaerő-kiválasztással foglalkozó ismerősökkel beszélgettünk nemrég arról, hogy még mindig mennyire sokan felkészületlenek amikor a munkaadó / közvetítő cég képviselője felhívja telefonon, vagy amikor interjúra érkezik. Pedig számos cikket írtak már eddig is, amiben leírják, hogyan öltözz, nézz utána a cégnek, legyél összeszedett, készülj fel az idegen nyelvű interjúra stb. Az álláskeresők egy része ezeket vagy nem olvassa el, vagy lusta fejleszteni ezt a területet, vagy nagy ívben...

Mindenesetre jobbnak látom megosztani itt azokat az ismérveket, amelyek a felkészült álláskeresőt jellemzik:

- önéletrajza összeszedett, nincsenek benne hibák, konkrét, a szakmai megítélés szempontjából fontos információkat tartalmazza (és csakis azokat), pontos, minden dátum egyértelmű és a helyén van, a lényeget kiemeli, tartalmazza azokat a kulcsszavakat, amelyek álmai állásának hirdetésében is szerepelnek, ezáltal több verziót is készít, fénykép és fénykép néküli változattal is rendelkezik, a fénykép profi, odaillő, megfelelő méretű profilkép, önéletrajzát átnézeti egy megfelelő szakemberrel (nem a haverokkal)

- csak olyan állást pályázik meg, ahol a feltételek szinte mindegyikének többé-kevésbé megfelel (értsd: ha 3 év tapasztalatot várnak el, de neki csak 2 van, pályázzon, ha angolt várnak el, de neki németje van, minden más stimmel, akkor ne pályázzon)

- figyel a pályázati feltételekre: ha fényképes CV-t várnak olyat küld, ha fizetési igényt kérnek, megjelöli

- mivel csak olyan állást pályázik meg, ahol megfelel a feltételeknek, a pályázatokat könnyedén összegyűjti pl. egy Excel táblázatba (pozíciónév, hivatkozási szám, cégnév ha ismert, dátum, feladatok, elvárások), így ha felhívják, írnak neki, akkor képben lesz

- ha felhívják, akkor udvarias és összeszedett még akkor is, ha épp felébresztik hajnali 11-kor

folyt.köv.

Az, hogy mennyi idő beérni a munkahelyre igen fontos szempont lehet. Az átlag magyar munkavállaló egy felmérés szerint 26 perc alatt jut el a munkahelyére, de igen nagy számban vannak azok a szerencsések, akiknek jóval kevesebb idő szükséges ahhoz, hogy beérjenek. Az a tapasztalat, hogy nagyjából 30-40 perc az, ami tolerálható, de Budapesten simán elutazik akár 1 órát is bárki, ha peremkerületben lakik, vagy ha a város másik pontjára kell eljutnia. 1 óránál többet igen kivételes esetben utazna szívesen az ember. Vagy a kényszer, vagy valamilyen egyéb, erős motiváló tényező áll ilyenkor a háttérben (pl. céges autó, magas fizetés).

A kutatás azt is nézte, hogy milyen arányban használnak tömegközlekedést, autót, vagy biciklit. Nálunk az autó és a tömegközlekedés nagyjából hasonló arányban van, míg Hollandiában a bicikli, Japánban a tömegközlekedés vezet. Nyilván az ember, ha racionálisan gondolkozik igyekszik azt az eszközt választani, amely az idő-kényelem-költség szempontok alapján az optimális. De az ember sokszor érzelmi alapon dönt, így sokan ülnek inkább a dugóban, mert "szinten alulinak" érzik, hogy a sok "prolival" utazzanak a 7-esen. Persze van olyan viszonylat, amikor az autó a jó megoldás. Általában viszont a közlekedési eszközök kombinációja adja ki a legjobb verziót, így érdemes több lehetőséget kipróbálni.

Amit nem vizsgáltak, hogy az utazási időt mivel tölti az ember. Ez persze eszköz, ill. a tömegközlekedés esetében ülőhely függő is lehet. Autóvezetés közben nyilván az olvasás kilőve, de pl. lehet nyelvet tanulni, oktató CD segítségével, számos letölthető cucc van a neten hanganyag megvásárolható. Biciklizés közben viszont a zenehallgatás nem javallott, mert netán nem hallod meg, hogy ráddudálnak + a figyelmed is megoszlik. A tömegközlekedés ilyen szempontból jobb, főleg, ha sokat utazol és van ülőhelyed. Alkalmas olvasásra, tanulásra, zenehallgatásra, sőt egy elővárosi vonaton, vagy HÉV-en még dolgozni, netezni is tudsz, ha van laptopod, vagy arra alkalmas egyéb eszközöd. Ha pedig van net, állást is kereshetsz, pl. egy jobbat, ami közelebb van, mint a mostani melóhelyed. :)

Az élet túl egyszerű lenne, ha a munka egy olyan kapcsolat lenne, ahol a munkaadó által kiadott feladatokat a munkavállaló az elvárt módon, határidőre elvégzi, és ezért fizetést kap. Ezzel szemben előfordul, hogy vagy a munka nincs elvégezve, vagy nem az elvárt módon, nem határidőre készül el, vagy éppen a munkaadó részéről van hiányosság, akár a fizetés terén.

Ráadásul, az, hogy ki hogyan látja el a feladatát számos tényezőtől függ, de talán mindennek a gyökere a motiváció, így ezt lenne érdemes megvizsgálni az egyén szintjén. Persze felmerül a kérdés, hogy a cég nem élne-e vissza vele, ha pl. tudja, hogy Bélának az alapvető motivációja az, hogy megtartsa az állását, mivel tudja, hogy már 50 évesen nem találna mást, és ő keres egyedül a családban. Számára a motiváció részben kényszer, számára nem az a fontos, hogy a légkondi távirányítós-e, illetve van-e ingyen kávé, vagy, hogy plüss fotelek vannak-e a pihenőszobában. Neki az a fontos, hogy érezze, stabil a munkahelye, és kihúzza még a nyugdíjig. A gononsz munkaadóról persze sokan azt feltételezik, hogy akkor biztos agyondolgoztatja Bélát, és nem emeli a fizetését. Van ilyen, de ilyenkor Béla eljut majd egy olyan szintre, hogy ha az elvégzett munkában nem is, de más, nem látható módon "elveszi" ami jár neki. Meglopja a céget, vagy finoman szabotál, netán a cég rossz hírét kelti, elveszít pár ajánlatkérést, ilyenek.

A fiataloknak (ideális esetben) a szakmai fejlődés, a munkakörülmények, majd a fizetés és az előrelépés azok a tényezők, amik motiválóak lehetnek. A családos munkavállalókat a stabil munkahely, a rugalmas, családbarát időbeosztás, a plusz szabadság motiválhatja. Azokat, akik munkamániások, az új feladatok, a teljesítményarányos javadalmazás ösztönözheti, ez utóbbi az átlagon felüli teljesítményre képes, sokat keresni vágyókat motiválja leginkább. Akik átlagosan, vagy az alatt teljesítenek, őket pl. a teljesítménybér nem fogja motiválni, mert nem fogják elérni azt a teljesítményt, ami után az ösztönző összeg számottevő lenne.

Aztán van akit a csapat, a légkör érdekel jobban, mint a munka, vagy a fizetés. Ellátja a dolgát, nincs rá panasz, de csak akkor, ha jól érzi magát a bőrében. Jó a csapat, vannak vállalati programok, sörözés, és még lehetne sorolni. Ráadásul a motiváció folyamatosan változhat.

Nehéz ügy, mert őszinteség kell hozzá, önismeret, nyitottság és együttműködő hozzáállás, objektivitás mindkét fél részéről.

"A fluktuáció jelentése: ingadozás. Fluktuáción a munkaerő elvándorlását, a munkahely elhagyását értjük."

Amikor egy cégnél szeretne valaki dolgozni, sokszor felmerül a fluktuáció kérdése. Ekkor alapból azt gondolja az ember, hogy ha alacsony, akkor az jó, mert nincs elvándorlás, feltehetően stabil a munkahely, és nem zsigerelik ki az alkalmazottakat. A felszínt vizsgálva mindez igaz is lehet, de érdemes kicsit továbbgondolni ezt a kérdést.

Az, hogy egy adott cégnél mekkora a mozgás, az pl. függ a munkavállalók átlagéletkorától is. Hiszen a 40-50 év feletti munkavállalóknál a fluktuáció mértéke már jelentősen alacsonyabb (1-2%), mint a 20-30 éveseké (60-65%).

Függ a cég tevékenységétől is, nem mindegy, hogy főleg szakmunkásokat, betanított munkásokat foglalkoztató gyárról van szó, vagy egy reklámügynökségről, netán egy bank belvárosi központjáról. Egy gyári munkás 10-20e Ft bérkülönbségért könnyebben vált, hiszen a munka és a munkakörülmények egy gyárban hasonlóak, míg egy marketingesnek már nem mindegy, hogy milyen az iroda, a kollégák, a főnök, a lakhelytől való távolság, stb.

Az alacsony fluktuáció azt is jelezheti, hogy a cég stagnál, nincs mozgás, nincs pótlás, így nincs új, külső inger, új munkatárs, aki új lendületet, más megközelítést hozna a céghez. Netán olyanok dolgoznak a cégnél, akiknek nincs meg a tudása, ismerete, képessége a váltáshoz. Ez alapján egy ilyen cég szakmai zsákutca is lehet. 

Virtuális állásbörzére készül a profession.hu. Nincsen tülekedés a standoknál, nincsenek papírpocsékoló szórólapok, igaz nincsen ingyentoll és cukorka sem. De aki ez utóbbi miatt lelkes látogatója az állásbörzéknek, ne aggódjon, még jó pár évig az "offline" állásbörzék is megmaradnak.

Minden elektronikus lesz, 3 napon keresztül kb. 30 cég állásajánlatait, multimédiás anyagait, online bemutatkozását, előadását tekinthetik meg a regisztrált látogatók, és persze jelentkezhetnek az állásokra. Lesz chat-elési lehetőség, tesztkitöltés, és ehhez nem kell elutazni sehová, otthonról pizsiben lehet végigkövetni az eseményeket. A résztvevő vállalati HR-esek a munkahelyről jelentkeznek majd be, így ők leginkább az utazással és a pakolással járó macerát spórolják meg. Kérdés, mennyire tudnak majd válaszolni az érdeklődők rohamára, hiszen itt a sorbanállás is virtuális, a kérdéseket gyorsabban lehet ömleszteni a cégekre, csak győzzék megválaszolni. Ugyanakkor sok mindenre választ adhatnak a feltöltött videók, képek, és ha van rá kapacitás a cégnél, akkor akár közvetlenül a szakmai terület is segíthet a kérdések megválaszolásában, nem csak szegény HR-esre zúdul minden.

http://www.profession.hu/cikk/20100831/hatartalan_allasborzet_rendez_a_professionhu/418

Egyre több cégnél megkerülhetetlen a kérdés, hogy milyen weboldalak látogatását tiltsák, vagy korlátozzák. Ma, amikor a hatékony munkaerőgazdálkodás különösen nagy hangsúlyt kap, sok menedzser haja áll égnek, amikor közösségi életet élnek az irodai munkaállomásokon. Természetesen a hirtelen felindulásból elkövetett lecseszés és a teljes tiltás sem vezet eredményre, mivel amióta számítógép került a négy fal közé a munkahelyeken, a munkavállaló mindig megtalálta azokat a lehetőségeket, amivel elütheti az időt munkavégzés alatt. A '90-es években a passziansz, később az internet minden mennyiségben, most meg az online játékok, a chat és a közösségi oldalak. Az már egy másik kérdés, hogy ezt az időt az interneten hasznosabban is el lehetne tölteni, ismeretszerzés/bővítés, tanulás, írás, olvasás stb. céljából, nem az ismerősök ilyen-olyan történéseinek a lájkolásával, kommentezésével... 

Az internet sokszor indokoltan kell a munkavégzéshez, így az sok esetben nem kapcsolható ki, de sok cégnél letiltják már a közösségi oldalakat és a nagyobb portálokat, a szexoldalak mellett persze. Kikapcsolódás, pihenés is kell a napi 8-ban, ez nem vitás, sőt, 5-10 perces lazítások serkentik is a munakvégzést, a kreativitást. De ha a munkavállaló nem elég érett és értelmes ahhoz, hogy kordában tartsa a kikapcsolódási kényszerét a 8 óra munkavégzés alatt, akkor jön az IT, és korlátozzák az internethasználatot. Ideális esetben bizonyos időközökben engedélyezik, rosszabb esetben full tiltják bizonyos oldalak használatát.

Egy korábbi cikkben olvasni a hrportal.hu oldalán, hogy a brit munkavállalóknak több mint a fele ismerte el, hogy a különböző közösségi oldalon található profilját munkaidőben frissíti, miközben a válaszolók harmada mondta, hogy napi fél órát használja ezeket az oldalakat.

Kétmillió munkavállaló - azaz a 34 milliós brit munkaerőpiac 6 százaléka - vallotta be, hogy munkaidejéből napi egy óránál is többet pazarol csevegésre, a barátok rendezésére illetve képek, videók feltöltésére. Értelmes dolgok :)

Nick újabb eseteket sorolt fel, amikre szeretnék reagálni:

"További gyanús esetek még (adjunk muníciót Karriervadásznak:)
- az otthon végezhető munkák legtöbbje, főleg, ha azok a lenti két esettel is párosulnak
- irreálisan gyors meggazdagodás vagy átlagon felüli fizetés ígérete ("akar ön többszázezret keresni havonta, mert ha igen hívjon"), de "szabvány" munka esetén is el lehet gondolkodni, hogy az adott cég miért kínál kétszer annyit, mint a konkurrencia? Nyilván nem szívjóságból, valamit tenni is kell érte."

Így van, ezek a hirdetések teljesen komolytalanok. Nincs ingyen leves, nem fognak átlagos munkáért átlagon felül fizetni. Ráadásul, ha olyan tuti a meló, és könnyen jön a pénz, az illető az ismerősei, rokonai révén simán be tudná tölteni a "pozíciót". Ezek általában MLM-es értékesítő munkák, amit akkor lehet sikeresen ellátni, ha ez illető gerinctelenül beszervez boldog-bolgdogtalant, agymosás-közeli termékbemutatókat tart, és percig sem kételkedik abban, hogy az irreális áron kínált termék hatásos-e, vagy sem, vagy hatásos, de túl van árazva (épp ezért nem árulják boltban). Azért hirdetik egyre többször, mert egyre nehezebb olyan balekokat találni, akiker maga alá szervez az ember. A rendszer működik, nem ezt vitatom, az már más kérdés, hogy hogyan néz tükörbe az ember, amikor elad egy kisnyugdíjasnak 300 ezerért egy edénykészletet.

"- minden olyan munkalehetőség, ami nem hozza a pénzt, hanem viszi, tehát kezdeti "befektetéssel" jár. Az ilyen munkák jó része nem csak kamu, hanem illegális is (te befizeted a pénzt, a munkaadó meg eltűnik, mint szürke szamár a ködben). Írom ezt azért, mert pl. a "csajportálok" tele vannak olyan gyeses anyukák panaszaival, akik a gyes mellett akartak volna dolgozni otthon, a pénzt befizették, aztán azt ne ecseteljem, hogy mit kaptak."

Sajnálatos, hogy még mindig vannak olyanok, akik bedőlnek ezeknek a hirdetéseknek. Az elvégzett munkáért szoktak fizetni, nem a munkalehetőségért. A munkaerő-közvetítési szolgáltatásért pedig a cég fizet, aki igénybe veszi, nem az álláskereső. Azaz, ha valaki a közvetítésért az álláskeresőt akarja lenyúlni, az feltehetően le fog lépni a pénzzel.

Hétfői kommentek között több olyan kérdés/probléma is felmerült, amihez hozzá szeretnék szólni, ill. van rá válasz. Nick Papagiorgo olvasónk vetett pár dolgot fel a témában itt, itt és itt.

folytatás szerdáról:

4. Garantált fizetés a betanulás időtartamára, számlaképesség, gyanús.

A gyanú jogos, de nem minden esetben. Számos neves bank és biztosító "foglalkoztat" értékesítőket, akiknek a kezdeti támogatást megadja, és ezt nem vonja le később, viszont elvárja, hogy később az értékesítőt a teljesítménye alapján javadalmazza, azaz a jutalék termelje ki a jövedelmét. A foglalkoztatás formája pedig alvállalkozói, tehát minderről számlát kell adni. Nem mondom, hogy álom állás, és itt nagyon sok a kókler, sufni kis cégek, de a nagyok azért már eljutottak addig, hogy ha nem adnak meg kellő támogatást az induláskor, és persze később, akkor elmarad a siker.

5. Túl régóta fut a hirdetés, az gyanús.

A példaként felhozott németes bérszámfejtő pont nem jó. Bérszámfejtőből nincsenek sokan állás nélkül, ráadásul a bérszámfejtő általában nem az az "ugrálós" típus, simán lenyom 10-20 évet egy cégnél. Namost, nyelvtudással rendelkező bérszámfejtő meg pláne ritka, hát még németes. Tehát munkakör függő, simán lehet olyan, hogy égen-földön keresik az adott szakembert, de éppen most, amikor amúgy sem váltanak olyan könnyen állást, nincs ilyen ember. Ilyenkor fut tovább a hirdetés. Aztán, van olyan, hogy folyamatosan keresnek mérnököket, mert bővül a fejlesztőközpont. A profil ugyanaz, vagy hasonló, folyamatosan kell hirdetni, hiszen felvesznek 15-20 embert.

Végül akkor is futhat akár 1 évig a hirdetés, ha a cég döntésképtelen, azaz fel akar venni valakit, van is nyitott állás, de lassan, értsd nagyon lassan halad a kiválasztás. A közvetítő cég pedig addig hirdet, amíg a kiválasztott el nem fogadja az ajánlatot, azaz szinte az utolsó pillanatig.

Hétfői kommentek között több olyan kérdés/probléma is felmerült, amihez hozzá szeretnék szólni, ill. van rá válasz. Nick Papagiorgo olvasónk vetett pár dolgot fel a témában itt, itt és itt.

Vegyük ezeket sorra most, és pénteken a folytatás.

1. A cég több közvetítőnek is kiadja az állásajánlatot, így egy állás 4-5 helyen is megjelenik, kvázi, 3-4 ebből kamu. Ettől ez még valós állás, így a hirdetés nem kamu, az más kérdés, hogy ez egy tényleg nagyon szerencsétlen helyzet. Hiszen Nick által felvázolt esetben tényleg kialakul sok esetben az a helyzet, hogy az álláskereső nem jöhet szóba az adott állásnál, mert kb. 1 éve jelentkezett közvetlenül a céghez. Csakhogy, a cégnél nincs kapacitás a belső adatbázist mozgatni, épp ezért (is) dolgoznak külsős céggel. Miért adják ki több cégnek akkor? Mert sokszor olyan pozíciókra keresnek, vagy annyi embert keresnek, hogy be akarják biztosítani, hogy mindenképp legyen jelölt. Ez érthető. Az viszont már nem érthető, és nem is megoldás, hogy egy fent említett helyzetben mindenki veszít. Veszít az álláskereső, mert nem küldi át a közvetítő cég, mivel megvan már a cég adatbázisában a neve. Veszít a cég, mert tegyük fel elesik egy jó jelölttől - a közvetítő leegyezteti a nevet, megvan, így át sem küldi a részletes jellemzést, ami alapján a cég tutira behívná interjúra. Végül veszít a közvetítő cég, mert bár van egy jó jelöltje, nem kap érte pénzt, így nem is vesződik vele annál a cégnél. Jó esetben be tudja ajánlani egy konkurenshez. Ebben az esetben ő nyer, a jelölt is nyer, de az eredeti megbízó cég kvázi duplán veszít. Lenne megoldás, de sajnos a vállalati HR még elég szűklátókörű ebben a témában, nem igazán sikerül eljutni egy win-win rendszerhez, pedig nem egy nagy ördöngösség.

2. Ha telefonon keresnek meg, az gyanús.

Nem, sőt. A közvetítő cégeknek nem a könnyű pozíciókat adják ki, sok esetben a megfelelő jelöltek nem jelentkeznek a hirdetésekre, passzív álláskeresők, így utánuk kell menni. Előfordul, igaz ritkán, hogy a vállalati HR-es is keres a karrieroldalak adatbázisaiban.

3. Egy interjú időpont van, az gyanús.

Attól függ. Pl. nagy cégeknél előfordul, hogy a kiválasztási folyamat egyik lépcsője az Assessment Center. Ez fél napos, 1 napos is lehet, egyszerre akár 5-15 jelölt részvételével + 4-5 fő megfigyelő. Őket általában 1 időpontra szervezik, nem lehet nagyon variálni. Aztán utolsó körös interjú a nagyvezírrel: a felsővezetők be vannak táblázva, a végső bólintásra általában 1 időpontot adnak, célszerű alkalmazkodni hozzá.

folyt. köv. pénteken

Több helyen, blogon a kommentek között, különböző fórumokban olvasni, hogy egyesek azt tanácsolják az arra tévedőknek (rendszerint álláskeresésben lévőknek), hogy nem érdemes olyan hirdetést megpályázni, amit pl. közvetítő cég hirdet, vagy ahol nem derül ki, hogy ki a hirdető. Általában ezeket a "jótanácsokat" évek óta állás nélkül lévő jóakarók osztogatják :)

Mivel én nem képviselem egyik oldalt sem, csak ismerem, elmondom, hogy szerintem milyen hirdetéseket érdemes megpályázni.

Először is a konkrét cégnévvel hirdetők állásait nyilván, miután utánanéztél a cégnek, ha nem ismered rögtön névről. Aztán a nevesebb közvetítő cégek hirdetései (pl. Grafton, Recruitment International, JOB, Trenkwalder, Randstad, stb.), akik ott vannak szinte mindegyik portálon, ügyfélkörük neves, főként nemzetközi, részben magyar vállalatokból ál. Ezért hirdetéseik is komoly, jó nevű cégek nyitott pozíciói közül kerülnek ki. Olyan cégek bízzák meg őket, amelyek vagy bővülnek, és/vagy hátterük annyira stabil, hogy megengedhetik maguknak, hogy ilyen cégek szolgáltatásaiért fizetnek. Értelmes lenne így kizárni ezeket a hirdetéseket? Nem igazán...

A kisebb, ismeretlenebb közvetítő cégek hirdetéseit sem zárnám ki, de érdemes azért megnézni a cég honlapját, mennyire komoly, vagy komolytalan, ill. van egy pár szcientológus közvetítő/fejvadász cég is, nem árt óvatosnak lenni.

Végül ott vannak a név nélküli, nem közvetítő cégeken keresztül megjelenő hirdetések. Ezeket már érdemes fenntartásokkal kezelni, alaposan átnézni: pl. mennyire részletes és pontos a feladatkiírás és az elvárások (pl. amelyikben szinten nincs elvárás, az eleve gyanús manapság, vagy ahol vállalkozó szellemű egyéneket keresnek, az tuti számlás meló). Aztán ahol irreálisan magas jövedelmet kínálnak, vagy pedig tiszta jutalékos fizetést ígérnek, de elvárják, hogy saját kocsit, telefont, saját laptopot, saját irodát használj már rögtön, az is kerülendő. Egy olyan cég, amely a kezdeti támogatást sem adja meg egy értékesítőnek, az komolytalan.

Elég fapados téma, de szakmai berkekben azt mondják, mégsem árt egy kis szájbarágó. A szöveges tartalomra most nem térek ki, maradjunk csak az alapoknál.

Önéletrajz formátuma elsősorban MS Word, ill. PDF legyen. De PDF csak akkor, ha nincsenek benne elütések, hibák, mivel nem mindegyik közvetítő cégnél van PDF editor, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és sokszor van mit javítani...

Excel (nem vicc) és a TXT formátumú CV felejtős. Saját honlapon lévő CV belinkelése egy egyébként üres doksiba felejtős, legyen egy normális CV-d, ami offline is elérhető, és a közvetítő cégek adatbázisába becsatolható.

Betűtípus egyféle legyen, a betűméret max. 1-2 féle, továbbá ne legyen színorgia, vagy cuki macikás háttér. Ha elférsz egy oldalon, akkor 1 oldal legyen. Ha nem férsz el, ne aggódj, ha két oldalas lesz, de a 3-4 oldalas kisregény felejtős, az már novella, nem önéletrajz.

Fotó pedig ne külön, hanem a CV-ben legyen, és ne egy óriás 7 megapixeles képet tegyél be, amit aztán a Word-ben kicsinyítesz, hanem csökkentsd le a nagyfelbontású kép méretét előre, és a csökkentett méretű képet tedd bele a doksiba.

A minap szó volt az üzleti angolról. A személyzeti tanácsadó, munkaerő-közvetítő cégeknél, amelyek főként nemzetközi cégeknek dolgoznak, szinte mindig felmerül a nyelvtudás kérdése. Általában az önéletrajzból nem derül ki a pontos szint, mert vagy csak az évekkel korábban megszerzett nyelvvizsga szintjét írják bele, vagy semmit, vagy pedig beazonosíthatatlan a megfogalmazása a szintnek.

Ilyenkor vagy telefonon történik egy előszűrés, pár - az adott nyelven - feltett kérdéssel, munkahely, végzettség, célok, stb. témában. Ez arra jó, hogy kiderüljön, meg mersz-e szólalni angolul telefonon keresztül, egyátalán érted-e, amit kérdeznek. Sajnos sokan leblokkolnak, ill. több esetben a hely és az idő (mert pl. munkahely és munkaidő) nem alkalmas, hogy az álláskereső pl. angolra váltson hirtelen. Ilyenkor, meg más esetben, amikor a telefonos nyelvi szűrés nem merül fel opcióként, a személyes interjú keretében kerül sor a nyelvtudás tesztelésére - általában az interjú közepén - második felében. Először 1-2 bemelegítő kérdés várható, de utána már lehet számítani arra, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó kifejtősebb választ igénylő kérdések, szituációk jönnek, netán magadat kell eladni, így az eredményeidet, személyes kvalitásaidat kell összefoglalni. Ha ez jól sül el, akkor semmi gond, de ha nem, akkor az senkinek sem kellemes érzés. Ilyenkor persze lehet mondani, hogy most izgultál, nem készültél fel, egyébként jól megy, és úgy érzed bele tudsz rázódni, főleg írásban kell használnod, stb. Ez mind jó, és mondhatod, de csak ha tényleg igaz. Nem érdemes a nyelvtudás körül maszatolni, mert azt nehéz megkerülni, ha valóban van rá szükség, egész egyszerűen nem tudod "kidumálni". Több cégnél a HR-es, vagy a szakmai vezető kapásból angolul/németül nyitja az interjút, így borítékolható a beégés, hiába "verted át" a munkaerő-közvetítőt.

A személyzeti tanácsadók persze nem hülyék, félszavakból értik, hogy milyen esetekben lehet gond a nyelvtudással:
- "Ha tehetem, akkor mindig feliratos filmeket nézek"
- "Vannak külföldi barátaim"
- "Nemrég elővettem a régi tankönyveimet"
- "Levezek külföldi rokonokkal"
- "Amikor az NDK-ban dolgoztam egy építkezésen, napi szinten használtam a németet"

Ha álláskeresésről van szó, akkor ugye cégekben kell gondolkodni, amelyek különböző területen üzleti tevékenységet folytatnak. A globalizáció révén, illetve, mert a magyar piac kicsi, megkerülhetetlenek a nemzetközi cégek, akár mint munkáltató, akár mint egy magyar cég vevője, vagy beszállítója legyen. Az üzleti folyamatok és üzleti kapcsolatok gördülékenységének egyik kulcsa a kommunikáció, aminek a nyelve, ha üzletről van szó, az angol. Mégpedig az üzleti angol, melynek formulái egyébként viszonylag könnyen elsajátíthatók - főként írásban. Ráadásul nálunk - leszámítva az angolszász cégeket - elég jelentős a nem angol nyelvterületről érkezett cég, ahol szintén olyan munkatársakkal, vezetőkkel találkozik az ember, akik tanulták az angolt. Ezért nem kell frászt kapni, ha ilyen környezetbe csöppen az ember, nem egy multinál tapasztalták, hogy folyékonyan, megállás nélkül beszélnek angolul, de csapnivaló nyelvtannal és igen egyszerű szerkezetekkel. Bizonyos pozícióknál (pl. értékesítés, ügyfélszolgálat) persze szóban is törekedni kell a közel hibátlan kommunikációra. De általánosságban elmondható, hogy az alap nyelvtani tudás után az energiát inkább a szóbeli magabiztosságra kell fordítani, valamint a releváns szavak, kifejezések tanulására, és a kérdezést és értelmezést segítő formulák gyakorlására. Érdemes még gyakorolni a különböző akcentussal beszélők megértését különböző letölthető hanganyagok segítségével, ilyenek elérhetőek  pl: www.bbclearningenglish.com oldalon.

A munkaerő-kölcsönzés lényege, hogy a kölcsönzéses konstrukcióban foglalkoztatott szakember nem kerül a cég állományába, így a vállalatnak nem kell foglalkoznia a ki- és beléptetéssel, felmondás esetén a végkielégítéssel, a bérszámfejtéssel, a munkaügyi problémákkal. A munkaerőt kölcsönző cég alkalmazásába kerül, általában már a kiválasztási folyamatot is ez a cég végzi.

Mikor lehet szükség munkaerő-kölcsönzésre egy cég életében?
- betegség, szabadság vagy más okból adódó munkaerő-kiesés pótlásakor,
- létszámstop esetén, mikor a felvételi korlátozás ellenére szükség van plusz munkaerőre,
- projekt jellegű-, felhalmozott-, időszakos munkák miatt fellépő létszámprobléma megoldásakor.

Miért jó megoldás a munkaerő-kölcsönzés a cég és a Te számodra?

A cégnek jó, mert:
- az említett szolgáltatásról minden hónap végén számlát állít ki a kölcsönző cég, s ezt a vállalat költségként tudja leírni,
- bármilyen, előre nem tervezhető létszámprobléma rugalmasan kezelhető,
- a foglalkoztatás kapcsán felmerülő összes munkáltatói adminisztratív és befizetési kötelezettség a kölcsönző céget terheli,
- bérszámfejtés, bérfizetés, bérterhek befizetése, adóbevallások elkészítése, szabadság, fizetett ünnep, betegszabadság elszámolása, kifizetése, munkaszerződés megkötése, állományba vétel, kiléptetés, statisztikai kötelezettségek ellátása szintén a kölcsönző feladata.

Miért jó Neked?
Neked sem károd, sem hasznod nem keletkezik emiatt. A fizetésedet a kölcsönző cégtől kapod, de az összeg nyilván ugyanannyi, mint amennyit a vállalattól kapnál. Egyébként ugyanazok a munkajogi szabályok vonatkoznak rád kölcsönzöttként, mintha az adott cég alkalmazásában állnál. Sok esetben a cég, ha elégedett a munkáddal, és szeretné, hogy hosszú távon működjetek együtt, állományba vesz 3-6-12 hónap után.

Nagyon fontos, hogy az önéletrajzba írt dátumok mit sugallnak. Pl. sokan vannak, akik már záróvizsgáztak, de nyelvvizsga híjján még a diploma nincs a kezükben. Ugye, ha azt írod, hogy a főiskolát elkezdted 2002-ben, de még nincs végzés dátuma, az elég ciki. Ha kezdésnek szintén beírod a 2002-t, de végzés dátumának a 2010-et, az megint kínos. Kérdés tehát, hogy mikor záróvizsgáztál, vagy ha még az is hátra van, az abszolutóriumodat mikor kaptad meg. Most, vagy már 3 éve? Ha korábban, akkor írd be ezt a dátumot, és zárójelben írd a szak mellé, hogy "abszolutórium", vagy "diploma várható megszerzése: 2010". De leginkább semmit. Ha a dátumokból az jön le, hogy egy főiskolát több, mint 4-5 évig csinálsz, az gáz.

Egyébként ha valaki nem tudná, az abszolutórium a szak tantervének teljesítését igazoló irat. Minősítés és értékelés nélkül azt tanúsítja, hogy a hallgató a szakján, - a diplomamunka (szakdolgozat) elkészítésének kivételével előírt tanulmányi és vizsgakötelezettségeiknek mindenben eleget tett.
 
Tehát több, mint 5 év alatt elvégezni egy főiskolát nehezen magyarázható, de lehet olyan indok, ami elfogadható: pl. komoly egészségügyi vagy családi probléma, anyagi gondok, külföldi tanulmányok, külföldi munkalehetőség. Ha ezekről van szó, akkor azt javaslom, hogy a végzés dátumát írd csak a tanulmányokhoz, a kezdést ne. Mivel pl. 8 év főiskola láttán azt fogják azalatt az 1-2 másodperc alatt gondolni, amíg felfogják az önéletrajz tanulmányok szekcióját, hogy egy megbízhatatlan, középszerű alak vagy, aki végig UVzta a főiskolát, és már különszámlát vezettek neki a TO-n.
 
Tegyük fel, még nem vagy diplomaközelben, de már lezártad a tanulmányaidat. Akkor, ha olyan állást pályázol, ahová nem kell felsőfokú végzettség, oda ne is írd be, mert nem véletlenül szórják ki a titkárnő állásokról a felsőfokú végzettségűeket. Hiszen ők bármennyire is bizonygatják, hogy persze, jó lesz ez nekem, fél év múlva jön a szöveg, hogy nem azért diplomáztam, hogy kávét vigyek be és leveleket fogalmazzak.
 
Továbbá vannak olyan adminisztratív és asszisztensi állások, amihez nem kell felsőfokú végzettség, de mégis beleírják a hirdetésbe elvárásként. Ha ilyenre pályázol, akkor írd bele, de szintén elég az abszolutórium dátumát, vagy a végzés várható dátumát feltüntetni.
 
Mi van azokkal, akik ugyan záróvizsgáztak, de még nincs nyelvvizsgájuk és így végülis a diplomát se kapják addig kézhez?
 
Ők általában beírják szépen a végzés dátumát, mintha már a kezükben lenne a diploma, és utána az adott cégnél dől el, hogy mennyire ragaszkodnak ehhez, kérnek-e másolatot, rákérdeznek-e direktben. Azonban a tapasztalat az, hogy nem a papír, hanem a meglévő elméleti és gyakorlati tudás, az alapvető készségek, képességek megléte a döntő.

A távmunka a hagyományosnál rugalmasabb munkavégzési lehetőséget jelent, ahol a távmunkás a munkahelytől távol végzi el rendszeresen napi munkáját, melynek eredményét modern kommunikációs technológiák alkalmazásával juttatja el a munkaadóhoz. Távmunka-lehetőségek között leggyakrabban adminisztrátori, asszisztensi, adatrögzítői feladatok ellátása fordul elő, de számos esetben "csak" telefont, számítógépet, internetet igénylő munkaköröket is ellátnak már otthonról a szoftverfejlesztés, az ügyfélszolgálat, vagy a marketing területén. Az "otthonülőket" egyre inkább értékesítési, MLM, egyéb ügynöki állásajánlatokkal is bombázzák, ezeket azért fontos fenntartásokkal kezelni: a cégnek jól utánanézni, regisztrációs/beszállási díjat senkinek sem fizetni, amelyik cég nem ad semmi kezdeti támogatást (anyagi és nem anyagi), azt elfelejteni, mert komolytalan.

Mindenképpen előnyt jelent, ha már rendelkezel a munkavégzéshez szükséges telefonnal, számítógéppel, Internet hozzáféréssel. Legtöbb esetben a munkaadó elvárja a távmunkára jelentkezőktől ezek meglétét. Ilyenkor viszont fontos tisztázni, ki állja ezek használati költségét.

Ha távmunkára adod a fejed, gondold át a jelenlegi és jövőben tervezett életviteled: milyen rendszerességgel, és mennyit tudsz munkával foglalkozni, hajlandó vagy-e az elképzeléseiden változtatni, ha a munkaadó ennél komolyabb időráfordítást vár el. Jól gondold meg, hogy bírod a 4 fal és a számítógép magányát, azt, hogy a napközbeni személyes interakciók száma jelentősen lecsökken. Gyerek mellett pedig ne gondold, hogy ugyanolyan tempóban le tudod nyomni a 8 órát, elégedj meg részmunkaidővel.

Továbbá sokkal jobban ügyelni kell a kommunikációra, hiszen az ügyeidet a kollégákkal, főnököddel telefonon és e-mailen tudod csak elintézni. Ezért is szerencsés, ha nem full távmunkáról van szó, azaz, havi 2-3 alkalommal az irodában tölti a napját az illető, áttekintve az eddigi és jövőbeni feladatokat, egyeztet a főnökkel, esetleg részt vesz egy továbbképzésen, oldódik a többiek között, érezve és éreztetve, hogy ő is abban a csónakban evez, mint a többiek, nem egy mázlista külsős, aki otthon lógatja a lábát.

Bár külföldön jóval elfogadottabb, Magyarországon is terjed a távmunka-jelenség, igaz, elég lassan. Ennek az az oka, hogy a távmunkában történő mukavégzésre egyelőre a cégek részéről nincs kifejezett igény. Szeretik, ha a munkavállaló ott van, látják, mit csinál, meeting-re, conf call-ra lehet hívni, rá lehet lesni a monitorára. Helyben vannak a szoftverek, amelyeket gyakran nem engednek ki a net-re, ergo csak irodából elérhetőek. Pedig a technikai feltételek, skype, webcamera még "közelibbé" varázsolhatja akár az ország másik pontján ülő dolgozót, és ha világos a feladatkiosztás és a teljesítményelvárás, és annak ellenőrzése, és az elszámolás, jól működhet ez a munkakapcsolat.

Mint minden munkaerő-piaci szereplőnek, neked is különböző „piaci áraid” vannak. A legtöbbet annak a munkáltatónak érsz, aki olyan állást kínál, amelyet képzettséged és tapasztalatod alapján biztosan be tudsz tölteni. Gondold végig, melyek ezek a lehetséges vállalatok és munkakörök, és ha ez megvan, tájékozódj. Lehet, hogy van néhány ismerősöd, barátod, vagy van nekik ismerősük, barátjuk ezeknél a cégeknél. Tudd meg legalább néhánytól, hogy hozzávetőleg milyen fizetéseket adnak a számodra érdekes pozíciókban. 

Egy másik lehetőség, hogy kiindulsz a jelenlegi / legutóbbi jövedelmedből, azaz legalább annyit szeretnél megkapni. Végül alapul veheted a havi költségvetésedet, azaz, hogy mennyi szükséges a megélhetésedhez - itt viszont csapdába lehet esni, ha pl. a heti 1 pénzes pókerjátszmának a finanszírozását is létszükségletnek veszed.

Hagyd az interjúzóra azt, hogy rákérdezzen a fizetési igényedre. Ha viszont úgy érzed, már túl sok körön voltál, és még mindig nem esett szó a fizetésről, tudd meg, mikor lehet a témáról szót ejteni. Ha kérdeznek, nyugodtan mondd meg, mennyit kérsz. Tedd hozzá, hogy az összeget bruttóban vagy nettóban érted. Érdeklődj arról, hogy a majdani jövedelemcsomagod milyen elemeket tartalmaz (céges mobiltelefon, bejárási támogatás, cégautó, cafeteria, étkezési hozzájárulás stb.). Bár neked kell először nyilatkozni, az elvárásaidhoz mindig hozzá teheted, hogy ezt az összeget az egyéb juttatások és munkakör pontos ismerete befolyásolják, és ezekről szívesen hallanál többet. Remélhetőleg ezek után válaszolnak a kérdéseidre, és kialakul az a párbeszéd, amely során könnyebb a saját érdekeidet érvényre juttatni.

Nem könnyű ma elhelyezkedni (diplomával vagy anélkül). Az átlagos álláskeresési idő több hónap, kevés nyitott pozíció van, sok jelentkező, bla-bla, ezzel nem mondok újat. Arról viszont kevesen beszélnek, hogyan lehet / kell kezelni az ezzel járó érzelmi hatásokat. Hiszen ki ne lenne dühös azért, hogy alig kap visszajelzést? Aztán ha kap, az meg elutasítás. Vagy ha egyáltalán egy interjúra sem hívják be? Vagy ha behívják, de az egy nagy átverős MLM-es, vagy egyéb ügynöki bohóckodás? Tiszta jutalékos fizetéssel, semmi támogatással, gagyi cégnél? A sok elfecsérelt idő és pénz (utazás), illetve a "senkinek sem kellek" érzése, a folyamatos sikertelenség erősen kihathat az emberre.

Először düh, majd közömbösség, nihilizmus. A düh nem jó tanácsadó, ebben a stádiumban megy az anyázás e-mailben pl. annak a közvetítő cégnek, aki küld egy elutasító levelet visszajelzésként. Sokat nem ér a dolog, mert ezután pláne nem veszik annál a cégnél az illetőt számításba. Aztán ki lehet akadni egy-egy fogósabb, vagy akadékoskodónak tűnő interjúkérdésen, ebből persze rögtön lejön, hogy nem vagy valami pozitív. Lehet szidni a cégeket, HR-eseket, korábbi munkáltatót, de ebből sem fogsz jól kijönni.

A közömbösség megint csak az interjún sülhet el rosszul, hiszen az interjúztató nem tudja, hogy alapból vagy szomorkás, enervált, unott, vagy ennek valamilyen különleges oka van.

Végül eljuthatsz a nihilizmusig, amikor vagy minden állást megpályázol orrba-szájba, vagy minden egyes álláshirdetésben azt keresed már, hogy miért nem jó, hogy biztos kamu, és különben is, úgysem sikerül, ezért aztán nem pályázol meg semmit. Ha idáig fajultak a dolgok, érdemes elgondolkozni azon, hogy lehet, hogy nem a külvilággal van a probléma. Lehet, hogy nem jól mérted fel, hol kell keresgélned és mennyit érsz a munkaerőpiacon. Próbáld reálisan értékelni magadat és a lehetőségeidet. Persze ez a legnehezebb része az álláskeresésnek...

Mindenesetre ha eljutsz egy interjúra, akárhányadik is az, szedd össze magad és legyél nyitott, összeszedett és pozitív, mint pl. az egyszeri tengeralattjárós, aki a repülőt és a tengeralattjárót veti össze biztonsági szempontból: „Több repülőgép van az óceán mélyén, mint tengeralattjáró az égen.”