Magyarországon a profession.hu a leglátogatottabb karrieroldal. Ide mindenképp töltsd fel a CVdet (kivéve, ha a jelenlegi munkáltatód is rendelkezik hozzáféréssel), itt hirdet és keres a legtöbb cég (a munkaadói felületen az önéletrajzok közötti keresés igen jól kidolgozott). Ezt az oldalt nyomják leginkább: a Sanoma csoport offline és online kiadványai erősen hozzájárulnak az ismertséghez, mindezt pedig megtámogatják időnként némi TV reklámmal, vagy egy látványos nyereményjátékkal.

A post írásának napján 996 cég 3177 állásajánlata tekinthető meg. A hirdető cégek száma kb. 20-30%-al, az állásajánlatok száma pedig kb. 30-40%-al kevesebb a recessziónak köszönhetően, de ez nyilván a többi karrieroldal adatain is látszik, és már magasabb, mint ami a tavaly nyári mélyponton volt, ami nyilván bíztató. Csak nem azokat keresik, akik tömegével állás nélkül vannak, de ez egy másik téma. 

Nagyjából a második helyen a jobline.hu és a cvonline.hu-topjob.hu összenövés osztozik (410 hirdető, 2837 állásajánlat), így ezekre az oldalakra is érdemes regisztrálni, vagy az állásértesítőjükre feliratkozni. A profession funkcionalitását persze még nem érik el, és a felhasználóbarát működés sem a legjellemzőbb tulajdonságuk, de ha állást keresel, ne hagyd ki ezeket az oldalakat sem.

A külföldön jóval népszerűbb, de itthon még csak gyerekcipőben járó monster.hu oldalt érdemes még szemlézni (3519 állás), de leginkább akkor, ha a külföld is szóba jöhet. Külföldi állásokban ők jobban otthon vannak, mivel számos országban jelen van a cég. A jobpilot.hu oldal is megvan még, de az már egy ideje a monster-é, így az ajánlatok ugyanazok. 

Kisebb szereplők még a workania.hu, vagy a mérnökökre specializálódott mernokallasok.hu oldal, vagy az egészségügyi területen a medijobs.hu, de általánosságban elmondható, hogy az a cég, amelyik belátható időn belül tényleg munkatársat keres, az nem valamelyik kisebb ismertségű, látogatottságú oldalon hirdet, hanem valamelyik komolyabb, fizetős oldalon, így ezeket érdemes figyelemmel kísérni.

Gyűjtő oldalként pedig a carreerjet.hu ajánlható, mely magyar és külföldi álláshirdetéseket gyűjt össze forrástól függetlenül (több, mint 23 millió állásajánlat).

Eszesbarany kérdezte, hogy "Szívesen olvasnék arról, hogy vannak-e jó válaszok az interjúkérdésekre, mint pl. fiatal nőknél: Hogyan képzeli jövőjét 5 év múlva? (persze hogy gyereket szeretne, és nem akar épp dolgozni)vagy Mik a rossz tulajdonságai?- melyik állásnál mit emeljek ki? Vagy egyéb ravaszabb kérdések."

Egy rakás cikk jelenik meg a neten, hogy mire készülhetsz egy állásinterjún, milyen kérdések lehetnek, hogyan reagálj az idióta, pszichologizált kérdésekre, hogyan kezeld a stresszinterjút, mit mondjál, mit ne mondjál, hogyan legyél ügyes a bértárgyaláson, stb-stb. "Karrier guruk" könyveket írnak és adnak el a témában, ami azt az érzést adhatja, hogy felkészültél minden helyzetre. Általánosságban, a szimpla, felszínes interjúkra való felkészülésben ezek segíthetnek, de azt ne felejtsük el, hogy egyik helyen bejön a jegyzetelős komolykodós, másik helyen pedig furán néznek rád, hogy mit írogatsz az interjú alatt. Az egyik helyen megkérdezik, hogy Mercedes vagy Renault lennél, a másik helyen meg azt, hogy mit tennél, ha kikezdene veled a főnököd. A lényeg, hogy nem látsz az interjúzó fejébe, hogy neki mi a fontos, mire harap rá. Felkészülni kell persze, de magadból és a cégből, ahová mész, ahol esetleg dolgoznál (feltéve, ha már a konkrét céghez, és nem a közvetítő céghez mész).

Ha már konkrét kérdéseket nézünk, és az arra adott választ, szintén nem lehet általánosságban azt mondani, hogy mi a jó válasz. Ez megint interjúztató függő. Itt van pl. egy példa, hogy mennyire eltérő, sokszor téves értelmezése lehet egy-egy "trükkös" interjú kérdésre adott válasznak:

"Melyik jellemzőbb Önre, egy vers szépségének, vagy egy fegyver tökéletes megépítettségének megcsodálása?". Az első lehetőséget választó álláspályázó túlzottan érzékeny személyiségre utalhat, míg a fegyver kiválasztása jobb esetben erőteljes személyiségről, legrosszabb esetben pedig meggondolatlan, érzéketlen alkatról árulkodhat." 

Mi értelme van feltenni olyan kérdést, amire csak rossz választ lehet adni? Semmi.

Az önismeret és az önértékelés a kulcs. Ha ez megvan, akkor olyan állást fogsz megpályázni, ami tapasztalatodhoz és személyiségedhez illik, ezáltal az interjún is önmagadat adhatod, bármilyen kérdés adódik.

De konkrétan az "5 éves terv" és a "mondj magadról rosszat is lécci, mert magamtól nem jövök rá" kérdésekre mit válaszoljon egy fiatal nő? Nagyon cégfüggő. Ami az elsőt illeti, kérdés, hogy vajon tényleg arra kíváncsiak, hogy mikor szülnél? Feltehetően, de nem biztos. Három lehetőséget javasolnék:

1. Az 5 éven belüli szakmai és magánéleti céljaidat felsorolod, de ebben nem térsz ki a családi dolgokra (hozzáteszem nem is kell, nem is kérdezhetik). Ha szimpatikusnak tartanak, és komolyan vesznek, de fontos nekik, hogy a leendő munkatárs ne menjen 1 év után szülni, elő fogják hozni a témát. Ekkor ők kezdik az "őszinteséget", és rajtad áll, hogyan reagálsz: jelzed, hogy neked sem az a célod, hogy 1 év után lelépj, de nyilván a családalapítás egy fiatal nőnél az élet része. Fontos, hogy mindkét fél érezze az interjún, hogy egyik sem a másik "lenyúlására" hajt.
2. Ugyanez, de megemlíted, hogy 4-5 év munkaviszony után szeretnél úgy családot alapítani, hogy lehetőleg a kiesésed egyik fél számára se okozzon törést az együttműködésben, és bízol benne, hogy olyan munkahelyet találsz, amely partner lehet ebben. Akár vissza is kérdezhetsz, hogy ők mit gondolnak erről. A reakció számodra is egy fontos visszajelzés lesz.
3. Elmondod a szakmai célokat, és kitérsz arra, hogy a családalapítás egyelőre nem merült fel, ilyen-olyan okok miatt. Aztán, hogy ez mennyire igaz, az megint rajtad áll.

Nyilván lehet még más szituáció is. De talán jobb elébe menni, kimondani azt, amit hallani szeretnének, elkerülendő a további félreértéseket, félregondolásokat. De mint említettem, a magánéleti tervekhez az interjúztatónak semmi köze.

Rossz tulajdonság: önismeret, és ez alapján 2-3 tulajdonságot mindenki tud magáról mondani. Persze lehet ügyeskedni, hazudni, kérdés, hogy érdemes-e. De pl. ha egy számviteles kissé introvertált, az nem baj, de ha egy értékesítő az, annál nyilván az. Ügyeskedésként lehet mondani a következőket: maximalizmus, túlzott igazságérzet, túlzott segítőkészség, őszinteség :). A jó interjúztató nem kérdez rá ilyesmire, hanem úgy kérdez, hogy a jelentkező válaszai, reakciója alapján be tudja azonosítani ezeket a tulajdonságokat.

Pár napja írtam, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor az egészségügy stabil, korrekt megélhetést, biztos munkahelyet jelentő ágazat lesz, és megoldás lehet sokaknak az egyébként borítékolt állástalanság elkerülésére.

Külföldön egyre több eszközzel igyekszenek elérni, hogy az elöregedő társadalom növekvő egészségügyi szolgáltatáséhségét megfelelő mennyiségben és minőségben csillapítani tudják. Egyrészt több az idős ember, másrészt kitolódik a várható élettartam, így az egészségügyi ellátásra egyre növekvő teher nehezedik, míg a pálya iránti vonzódás érthető okokból nem növekszik magától.

Külföldön viszont már megteremtették azokat a feltételeket, béren kívüli juttatásokat, amelyek vonzóbbá/elviselhetőbbé teszik az egészségügyi háttérmunkát. Várhatóan nálunk is eljutnak egyszer idáig, hiszen ne felejtsük el, hogy az egyre több igénybevevő egyre több szavazatot jelent, nem véletlenül ügyelnek külföldön sem az egészségügyi ellátás minőségére.

Érdekességképpen pár juttatás, amit egyes külföldi intézmények biztosítanak pl. a nővéreknek:

- ingyenes plasztikai műtét,
- ingyenes gyermekfelügyelet, bölcsőde, óvoda,
- étkezési támogatás vagy ingyenes étkezés,
- ingyenes nyelvtanfolyam,
- ingyenes nyaralás,
- szolgálati lakás vagy lakhatási támogatás,
- benzinpénz,
- rugalmas ill. részmunkaidős foglalkoztatás,
- ha külföldről jön valaki, segítenek a családtagoknak is letelepedni, munkát találni,
- heti 37 órás munkaidő,
- végül pedig normális, valóban versenyképes fizetés. 

Az utánpótlást pedig úgy igyekeznek kinevelni, hogy ösztöndíjat fizetnek, átvállalják a diákhitelt a nővérpalántáktól.

Van hova fejlődni. Ennek ellenére a fejlett országok továbbra is jelentős nővérhiánnyal küzdenek, így akitől nem áll távol a külföldi munkavégzés, jó eséllyel indul, ha ezen a területen végez, és beszél legalább kommunikációképes szinten angolul, vagy németül.

Még mindig rengetegen panaszkodnak, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázatukra. Jóval több az álláskereső, és sokszor meggondolatlanul, a feltüntetett elvárásokat figyelmen kívül hagyva küldik szét az önéletrajzokat - tisztelet a kivételnek. A HR kapacitáshiánya OK, nem magyarázat, én is azt gondolom, hogy korrekt visszajelzést kell adni mindenkinek. Ugyanakkor a pályázóknak is figyelembe kéne venni a hirdetésben szereplő elvárásokat és saját tapasztalatukat, végzettségüket, képességeiket, készségeiket, és csak a metszetben lévő pozíciókra kéne pályázni.

Ha sorozatosan nincs visszajelzés, könnyű abba a hibába esni, hogy sok száz arctalan, számunkra ismeretlen, választ nem küldő HR-es iránt érzett gyűlöletünket arra zúdítsuk, aki küld egy visszajelzést, egy elutasítást tartalmazó választ. Kiakadni lehet, de nincs értelme. Sokkal okosabb tudomásul venni, tovább lépni, vagy egy kulturált formában megírt e-mailben, esetleg telefonon érdeklődni az elutasítás okáról.

Normális, emberi hangnemben, pl. így:

"Köszönöm a visszajelzését. Érdeklődni szeretnék, hogy lehet-e tudni, miért nem felelt meg a pályázatom? Hasznos lenne számomra egy kicsit részletesebb információ."

Igen aggasztó, hogy évek óta rohamosan csökken az egészségügyi végzősök száma, míg ezrével mennek nyugdíjba erről a pályáról (mondjuk, aki marad, sokszor annak is inkább mennie kéne). Nyilván az alacsony érdeklődésnek több oka is van - alacsony fizetés, nincsenek megbecsülve, rossz munkakörülmények, emellett gyomor is rendesen kell hozzá. Nem túl vonzó. Aki megteheti, kimegy külföldre, hiszen ott is hiány van egészségügyi dolgozókból (legyen az orvos, vagy nővér, ápoló), ráadásul akár ingyen utazással, lakással, széleskörű juttatásokkal teszik még vonzóbbá ezeket az állásokat. Hozzáteszem, nagyon ritka, hogy a középfokú egészségügyi végzettség mellé jó nyelvtudás is párosul. A másik terület, a gyógyszeripar, mely orvoslátogató pozíciókban szintén jó kereseti lehetőséggel kecsegteti az egészségügyi, gyógyszerész, orvos végzettségüeket. Emellett fejlődnek az egészségügyet támogató területek is: informatika, berendezésfejlesztés, emelt szintű betegellátás, -ápolás, távfelügyelet, weborvoslás, stb.

Tehát, ha valaki dolgozni szeretne, ráadásul most még tanul, így tud orientálódni, és elsődleges célja az, hogy könnyen találjon munkát, ellentétben azzal, hogy megvalósítsa önmagát 20-22 éves korában, annak jó irány lehet az egészségügy. Akibe az átlagnál nagyobb empátia, segítőkészség és testnedv-tűrő képesség szorult, és az egészségügyi pályát választja, nem dönt rosszul: lesz biztosan állása, válság ide vagy oda. A munkakörülmények is lassan javulni fognak (a magánkézbe adott kórházban gyorsabban, államinál lassabban), feltehetően a bérek is emelkedni fognak, amint reagál a kormányzat - későn - hogy népszerűsítse a pályát, mielőtt apróbb műtéteket már a betegeknek kéne elvégeznie.

Sokan nem értik (meg), hogy a munkaerő-közvetítő és fejvadász cégek hirdetései névtelenek, közben a pályázó kiadja az adatait előre. Természetesen érthető a gondolat, hogy "nem egyenlő felek állnak egymással szemben", de ha állást akarsz találni, akkor egyelőre - amíg az álláskeresők nem alakítanak szakszervezetet, és nem kezdenek el sztrájkolni jobb feltételek reményében, bojkottálni a közvetítő cégeket, a név nélküli hirdetéseket, stb. - alkalmazkodni kell a jelenlegi helyzethez. A pampogásnak nem lesz eredménye, ha nem mondhatják el ki a megbízó, akkor nem mondják el és kész, max. körbeírják. A név nélküli hirdetések bojkottja pedig szintén értelmetlen.
 
Előfordul, hogy még az interjún sem fedhetik fel a megbízó kilétét. Ez elég ritka, és csak felsővezetői pozícióknál fordul elő. Normális esetben elmondják a titkolózás okát, és igyekeznek megtenni mindent, hogy kompenzáljanak: pl. interjú után név és utolsó munkahely nélkül küldik át a jelölt anyagát - ha szakmailag és emberileg rendben van, akkor nem a neve és a konkrét cég fog dönteni úgysem.
 
Vegyük sorra, hogy miért is nem írják bele az esetek 99%-ban a hirdetés szövegébe a megbízó cég nevét, logoját, illetve miért nem árulják el telefonos/e-mailes érdeklődés esetén sem:
 
1. A megbízó kéri, hogy ne szerepeltessék a nevüket a hirdetésben, mivel adott esetben a keresés bizalmas jellegű, vagy nem szeretnék a piac, a konkurensek, vevőik, beszállítóik "orrára kötni", hogy keresnek egy adott pozícióra.

2. A keresés bizalmas, azaz valakinek a helyére keresik az új munkatársat. Ennek az oka nem a "kiszúrás", hanem pl. kiégett az illető, nem teljesít megfelelően, hibázik, stb. Viszont szeretnék, ha átmenet lenne a pozíció betöltésében, így amikor megtalálták az utódját, akkor mondanak fel neki. Elég kínos lenne, ha a lecserélendő illető ezt hamarabb megtudná, mint ahogy a cég szeretné.
 
3. A közvetítő cégek előszelekciós és jelölt felkutatási terhet vesznek le megbízóik válláról, emellett tájékoztatják az érdeklődőket, és értesítik az akár több száz jelentkezőt a kiválasztási folyamat rájuk vonatkozó eredményéről. Amennyiben közölnék a cég nevét, akkor a pályázók nagy része közvetlenül megkeresné a céget, és ott pályázna - pedig a cég ezt el szeretné kerülni. És persze a közvetítő cégek is, amelyek sikerdíjra dolgoznak. A megbízó időt és energiát szeretne megtakarítani, valamint a felvett jelöltre garanciát is kap. Fizet, és ezért elvárásai vannak, a közvetítő cégnek pedig ehhez az elvárásokhoz kell igazodnia.

Nagy általánosságban elmondható, hogy már ezen a területen is túlképzés van és túlkínálat, egy HR asszisztens pozícióra tucatjával jelentkeznek a HR asszisztensek, akik nem érzik jól magukat, de már van tapasztalatuk - közülük válogatnak. Jelentkeznek százával a frissen végzettek is, meg azok, akik úgy gondolják magukról, hogy szeretik az embereket, és szeretnek velük foglalkozni. A pályakezdőknek az elhelyezkedési esélye ezen a területen elég gyér, de azoknak, akiknek nincs is ilyen végzettségük, sem tapasztalatuk, csak kitalálták, hogy ez milyen klassz is lenne, nekik teljesen reménytelen. Ráadásul többektől ha megkérdezik, miért szeretnének emberekkel foglalkozni, nem tudnak rá értelmes választ adni, mert nekik most az emberekkel való foglalkozás az kb. a kapcsolattartás a haveri körrel. A munkahelyi és egyéb külső emberi kapcsolatok a való világban viszont már nem "lájkolom" vagy "nem lájkolom" egyszerűségűek.

A pályakezdő HR-eseket tapasztalatom szerint a szolgáltatói oldal szívja fel részben, közvetítő/fejvadász cégnél ez rengeteg telefonálást, interjú szervezést, önéletrajz átnyálazást és adatbázis túrást jelent. Őszintén megvallva, erre egy értelmes, középfokú végzettségű recepciós is elég lenne, de mivel bőven vannak végzett HR szakirányosok, bölcsészek, pszichológusok a piacon, akik csillogó szemmel ebben is HR-t látnak, jöhetnek. Az ügyesebb persze lehet jó pár év után tanácsadó, de ez azért nagyon ritka, a többség megmarad ezen a szinten, kibővítve a sablonszerű interjúztatással, vagy úgy dönt, hogy átmegy vállalati HR-re.

A szolgáltató HR oldalról nagy az áramlás a vállalati HR felé, mert sokan azt hiszik, hogy ott nyugisabb. Persze általában nem az, hiszen a HR kevés cégnél kapja meg eszköz, erőforrás terén azt, ami lehetővé tenné a normális munkavégzést stressz, dupla-tripla admin és túlórázás nélkül. Mások azért mennek át vállalati HR-re, mert magasabb az alapfizu, és onnan mennek el szülni 2-3 év után. Akinek van esze, az bölcsi mellett visszamegy dolgozni, akik viszont tovább nyomják otthon a gyerekkel, 3-5 évig, nekik nem terem sok babér. Mert ugye van utánpótlás bőven. Többen ilyenkor tanácsadással, saját kis céggel próbálkoznak, ide-oda bedolgoznak. Ha apa jól keres, akkor nyilván ez is működőképes lehet, de itt döntőek a korábbi üzleti kapcsolatok és a rátermettség. Sajnos előbbi a meghatározó...

Az egyedüli indok, amiért érdemes lehet szolgáltató HR-ről átmenni vállalatira, az az, hogy a toborzás-kiválasztás / tréning / stb. részterülete mellett van lehetőség belelátni a HR többi részterületébe. Az, hogy innen ki lép előre, és lesz belőle HR vezető, az már nagyon egyén és cégfüggő. Akinek vannak ilyen ambíciói, és rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, az általábban még a gyerek előtt (nőkről beszélünk persze, a HR-esek 70-75%-a nő) vezető lesz, és vezetőként megy el szülni.

Túlkínálat van tehát minden szinten, emiatt a cégek tudnak válogatni, és azok a nyerők, akiknek már van némi munkatapasztalata, lehetőleg HR területen. Így viszont a pályakezdők nehezen kapnak esélyt, hogy valahol tapasztalatot szerezzenek. Esély lehet egy ingyen vagy éhbérért végzett gyakornoki meló, ahol bizonyít az illető, és utána lehetőséget kap a cégnél.

Függetlenül attól, hogy szakmai vagy személyi asszisztenciáról van szó, a hirdető megteheti, hogy megkövetel olyan feltételt, amely esetleg nem is annyira létfontosságú, vagy nem döntő szempont a napi munka eredményes és hatékony elvégzéséhez. Ezek a feltételek részben publikusak, részben nem. A publikusak közül a felsőfokú végzettséget egy bizonyos alap intelligencia és szocializáltsági szint miatt állítják fel, és mivel sokan szereznek diplomát, ez nem csökkenti a pályázók számát. Nyelvtudásnál elvárnak egy legalább középfokú/kommunikációs szintet, ami valahol szükséges napi/heti szinten, valahol pedig csak egy évben egyszer, amikor a külföldi tulajdonos idetolja a képét, és köszönni kell neki. Ugyanakkor aki diplomát szerez mostanság, már elvileg rendelkezik egy ilyen kommunikációképes nyelvtudással, így ez sem tizedeli meg a pályázók számát. Több éves munkatapasztalat pedig nyilván azért elvárás, hogy ne kelljen magyarázni, mit-hogyan, azaz, legyen kellő tapasztalat a telefonok, levelek megválaszolásában, a prezik összedobásában, az Excelben való szüttyögésben.

A nem publikus feltételek között van a nem, a kor és a kinézet. Az asszisztensek többsége lány, és általában lányt is szeretnének. A kor terén a 24-28 a preferált, esetleg fiatalabb, ha mondjuk diploma mellett dolgozott, vagy ritkább esetben 35 felett keresnek, de max 40-45. Megtehetik, mert rengeteg a jelentkező, így elég necces, amikor egy 30-ast le kell mondani, mert "öreg". Ha pedig még mindig nagy a választék, akkor jön a kinézet (szerencsére nem ez az általános, de tény, hogy ez is szempont lehet). Ha pl. fényképes önéletrajzot vár el maga a hirdető cég, aki a munkát kínálja, akkor erre lehet gyanakodni. Ez mind szempont tehát az interjú előtt, interjún természetesen már a személyiség, a hozzáállás, a motiváció, stb. a döntő. De addig eljutni nehéz.
 
Sok asszisztens van, mert sok a menedzser. Emellett sokan vannak, akik megelégszenek az asszisztensi léttel, mert (általában!) nincs akkora felelősség, stressz, nem várnak el túlórát, lehet mellette tanulni, ideális elmenni babázni. Gyerek után pedig ideális visszamenni ilyen pozícióba.

Tanulás közben rájönni, hogy nem is ezt akartam, de abbahagyni meg gáz lenne, nem a legjobb érzés. Persze aki pl. nem bölcsész, pszichológus, művészettörténész, művelődésszervező stb., az szerencsés helyzetben van, mert a végzettség, amit majd megszerez, bár mégsem áll annyira közel hozzá, egy abszolút piacképes, keresett diploma lehet. Igaz, egy jó végzettség sem ér sokat, ha nincs mellé nyelvtudás, kommunikációs készség, és egy adag rátermettség, életre valóság. Sajnos a mai pályakezdő felhozatal, a rendszerváltás közeli évek szülöttei között egyre nehezebb megtalálni azokat, akikre rá lehet bízni valamilyen irodaszer utánpótláson túlmutató feladatot. Pl. ahol gondolkodni kell. Az nehezen megy manapság. Sajnálom, én sem örülök neki, de ezt tapasztalom. 

Minden eset más, de nagy vonalakban azt javaslom, hogy ha már 2-3 évet lehúzott az ember a főiskolán/egyetemen, akkor érdemes azt elvégezni. Mellette, vagy utána keresni kell valamilyen állást, igen, valamilyen állást, és munka mellett lehet elkezdeni tanulni azt, ami érdekel. A munkavégzés egyébként azért is "jó" (frászt jó :)), mert nagyon sok gyakorlati tapasztalatot és kapcsolatot szerezhet az ember, ami során a megvilágosodás is hamarabb eljöhet, azaz, hogy mit is szeretnél valójában csinálni. Nem beszélve arról, hogy iskolapadban ülve, érdemleges kapcsolatok nélkül nem fognak megtalálni a lehetőségek. Szerezz munkatapasztalatot és tanulj meg rendesen angolul. Tetszik, vagy sem, most ez az általános minimum elvárás a végzettség mellett.

Egy-egy kiválasztási folyamat sajnos hónapokig is elhúzódhat. A pályázó persze közben sokszor nem tudja, mi van a háttérben. A válság óta a cégek persze még inkább óvatosabban, körültekintőbben járnak el a felvételnél, sokkal lassabb az engedélyezési folyamat, magasabb szinten kell engedélyezni, nem engedélyezik a fizetést, stb.

Vegyünk inkább egy alapesetet, és játszunk el a gondolattal, hogy mivel telnek el hetek. Egyrészt a HR-eseknek van/lehet más dolguk is, meg mert sokszor a szakmai vezetőre kell várni, akinek szintén van más dolga. Vagy épp külföldön van 1 hétig. Vagy épp szabadságon van 1-2 hétig. Mindjárt összejön a 2-3 hét, főleg, ha a HR-est is belevesszük, mondjuk szabadságostul, vagy bejön gyorsba egy betegség. Tudjuk gyorsítani tehát a folyamatot, mi, pályázók, kívülről? Nem. Sajnos. Nem mondom, biztos vannak olyan cégek, ahol ok nélkül húzódik az idő, de oda nem is kell annyira az ember, ilyen helyre ugyebár nem is mennénk, csak ha "muszáj".

Nagyon ritka az a cég, aki jó előre felkészül, és időben elkezdi keresni az új kollégát. A többség akkor kap észbe, amikor már csak 1 hónap van hátra. Persze a többi munkatárs elviszi a hátán a kieső ember munkáját, így rossz esetben HR és/vagy a menedzser nem kapkodja annyira össze magát. Hirdetés felmegy és/vagy megbízzák a közvetítő céget / fejvadászt. A hirdetésre 1 hét alatt bejön 100-200 pályázat. Ennek 80%-a nem felel meg az elvárásoknak, mivel a pályázók nagy része csak elolvassa a pozíció nevét, aztán klikk és CV küldés, hátha, abból baj nem lehet, alapon. A CV-k átnyálazása után indul a telefonos és személyes interjúk sorozata, itt már belépnek a közvetítő cégektől kapott jelöltek is. "Nagy titkot" lebbentek fel: több jelöltet hallgatnak meg egy pozícióra, bár mindegyik jelölt úgy gondolja, hogy a vele történt interjú után már igazán döntést lehetne hozni. Simán elmegy 1-2 hét azzal, hogy a behívott 3-5-7 jelölttel időpontot egyeztetnek, mire eljönnek, a harmada átrakja újabb időpontra, őt is bevárják, stb. Utána a megszűrt jelöltekből választ a szakmai vezető, újabb kör 3-4 jelölttel, egyeztetéssel. Esetleg egy pszicho vagy egyéb jellegű tesztelés is jöhet, ami újabb 1 hét szervezéssel, teszteléssel, kiértékeléssel együtt. Vagy egy jó kis AC (assesment center), ami fél nap - egy nap alatt több jelöltet mér fel több egyéni és csoportos feladat révén. Mivel ezen a cégtől is többen vannak jelen egy időben, ráadásul az összes jelöltnek is egy időben kell ott lennie, a szervezés még nehezebb lehet.
 
Ha megvan az ember, akkor jön az ajánlatadás engedélyzetetése, ha megjön az engedély, kimegy az ajánlat, és ha elfogadják mondjuk 2-3 nap gondolkodási idő után, akkor kapja meg a visszajelzést a 2. helyezett jelölt, hogy sajnos nem. Ő persze ilyenkor arra gondol, hogy de miért nem mondták meg ezt korábban? A fentiek miatt, hiszen ha 1. helyezett nem fogadja el az ajánlatot, akkor megkaphatja a 2. helyezett. De a lényeg, hogy a fenti két bekezdés alapján simán elmehet 1-1,5 hónap, alapból.

Akinek a pályázón kívül fontos még, hogy haladjanak a dolgok, az a személyzeti tanácsadó / fejvadász. Mert neki is az a fontos, hogy szaladjon a szekér, jussanak előre a jelöltek, legyen hamar döntés. Neki a minőségi kiválasztás mellett a gyorsaság a másik legfontosabb dolog. Ezért ha a fejvadász nem jelentkezik, az nem azért van, mert cseszik rá, hanem mert nem kapott visszajelzést még (persze sok cégről hallani, hogy csak azokkal foglalkoznak, akik még versenyben vannak, de ezen most ne csámcsogjunk). A jelölttel illik folyamatosan kommunikálni, hogy nyugi, folyamatban van még a döntés, illetve ha kiesett a kiválasztás valamelyik fordulójában, visszajelzést kell neki adni. Természetesen a jelölt is adhat jelzést a fejvadásznak, hogy „várok egy ajánlatot”, vagy „második körre megyek egy másik céghez”, így a fejvadász, ha ügyes, és ha van rá lehetőség, megpróbálja felgyorsítani a folyamatot a cégnél. Persze behazudni egy kamu ajánlatot nem érdemes, mert ha nincs olyan lehetőség, akkor ez rosszul is elsülhet.

Fontos tehát az oda-vissza irányú kommunikáció, mivel a pályázó és a személyzeti tanácsadó érdeke közös: betölteni az állást.

"Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis. Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." József Attila

Van egy érdekes jelenség. Adott mondjuk Tibi, aki lehúzott két évet egy magyar cégnél, szidva a rendszert, hogy a fizetésének nagy részét leszívja az adó. Persze tudta, hogy az adójából épül új autópálya, abból lesz a szalámis zsömle reggelire a kórházban, abból lesz tanár az iskolában, rendőr az utcán, és abból a pénzből megy el a nyugdíjas szoboszlóra. Viszont annak már nem örült, hogy ezekből az adóforintokból segélyezik a sok nincstelent, meg ebből vesznek új villamost a fővárosban, amit aztán a sok ingyenélő tönkretesz, sőt, kikelt azok ellen, akik feketén melóznak, nem fizetnek adót, vagy jogtalanul markolják fel pl. a munkanélküli segélyt.

Ám ahogy telik az idő, változik az ember. Tibi is másként gondolkodik, mióta kiment Angliába melózni. Adódott egy jó lehetőség, felmondott és kiutazott, kétszer annyit keres nettóba, "alja" kisegítő melóval. Persze mielőtt felszállt a repülőre, nem volt rest bejelentkezni munkanélkülinek, elvégre jól jön az a pár tízezer forint segély, amíg "nincs munkája". Hisz' mindenki lop, fent is, lent is. Más is ezt csinálja, eleget fizetett már adót, stb. könnyen jön az önigazolás... Igaza is van, szinte mindenki ezt csinálja, aztán ha kell, hazarepülnek egy pecsétért, hogy jöjjön tovább a lové. Talán még azt is megéljük, hogy a repjegyet el lehet a munkaügyi központban számolni.

"Magasra csaptak az indulatok a németországi Kölnben, mert egy jó nevű cég elbocsátotta egyik építészét, akinek a főnöknő szerint túl erős izzadságszaga volt. A volt dolgozó bírósághoz fordult." Teljes cikk: http://www.hrportal.hu/c/izzadsagszaga-miatt-rugtak-ki-20100329.html

Gondolom mindenkinek van olyan ismerőse, aki valamilyen testnyílásából bűzt áraszt. Viszont a büdös ember sem különb a többitől - dolgozni neki is kell. Ennek persze nem örül mindenki, max a család - addig sem kell szellőztetni otthon. A melóhelyen viszont maximum pár allergiától eldugult orrú, vagy szaglását elvesztett orrműtétes kolléga nem hagy protest módon légfrissítőt, szájvizet, FA dezodort a szagló munkatárs asztalán. A bűz oka persze lehet higiénés, lehet belgyógyászati, lehet bőrgyógyászati diszfunkció, és még ki tudja mi. Valahogyan közösen kell megtalálni a megfelelő megoldást, mert simán kirúgni ilyen indokkal valakit nem célszerű (lásd a cikket).

Mivel én elég sok emberrel találkozom, összehoz a sors büdös jelöltekkel is, hiszen a büdös ember is keres állást. Most nem írom le, hogy ne egyél fokhagymát, bla-bla, de pl. ha sietned kell a nyári hőségben, mert nem tudtál elindulni időben, inkább ne menj el az interjúra, kérjél másik időpontot. Elég ciki lehet, amikor izzadságfolt díszíti a ruhádat, ami ráadásul nyomot hagyhat a fotelben. A szagról ne is beszéljünk. Ha kellően erős, kiszórhatnak hamar az interjúról. Persze, siettél és nyár, de akkor ezek szerint nem jól osztod be az idődet? :) Én azt mondom, hogy inkább felkészülten, komfortosan érkezzél meg az állásinterjúra, ha csurog az izzadtság a hátadon, az gondolom neked sem kölcsönöz magabiztosságot.

Más szagok. A szájszag még csak hagyján, de az ápolatlanság szaga (kétszer felvett ing, sok hónapos zakó, bőrből áradó bagószag) viszont már nem olyan, amit tolerál a másik fél. Ha interjú után kereszthuzatot kell csinálni az irodában, az nem a megfelelő belépő, ha finom akarok maradni...

Tavasszal számos állásbörzén találkozhatnak a pályakezdők a munkaadókkal. Ezek közül is a legrangosabb, legnagyobb állásbörze minden évben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) állásbörzéje, mely idén április 14-15-én kerül megrendezésre. A kiállító cégek száma nagyon pontos képet ad a munkaerőpiac keresleti oldaláról, és az elmúlt évekre visszatekintve nagyon szépen kirajzolódik a válság hatása, és most, végre, a lassú kilábalás jele.

Kiállító cégek száma:

2008. ősz: 167 db
2009. tavasz: 141 db
2009. ősz: 102 db
2010. tavasz: 134 db

A kiállítók döntő többsége nemzetközi cég, nagy részük exportra termel, vagy szolgáltatását a külföld felé (is) nyújtja (pl. SSC). Szerencsére a külföldi gazdaság helyrebillenése, a fogyasztás növekedése áttételesen az itteni leányvállalatoknál is érezteti hatását abban, hogy visszavonják a létszámstoppot, esetleg bővülnek. Ha pedig a nagyobb nemzetközi cégeknél javul a helyzet, akkor a kisebb beszállítóik is bízhatnak a kedvező fordulatban, hiszen mint a válság is begyűrűzött iparág függetlenül mindenhová előbb-utóbb, a fellendülésnek is hasonló hatása lesz, csak lassabb ütemben, és nyilván pozitív irányban.

A válság során megszűnő munkahelyek nyomán kieső fizetés, megnyírbált juttatások, elkopó megtakarítások, növekvő költségek, stb. miatt kevesebbet költ a lakosság. Ez megjelenik statisztikailag is a kereskedelmi és a szolgáltatóipari adatokban, kivétel a luxus költés ugye :)

Az eddig feketén szépen elmuzsikáló magánszolgáltatói építőipar is jóval kevesebb megbízást kap, nincsen most pénz a galériára, új konyhabútorra, a műhely kibővítésére, szigetelésre, stb. Nyilván, aki igazán jó és korrekt(!) szakember, azt most is megtalálják, max. az előjegyzési ideje lerövidült fél évről 3 hónapra. Viszont a "kontár fajta" megjelent az álláspiacon. Egyre több pályázó jelentkezik, aki évek óta az építőiparban (egynyomvonalú kézierőgép-kezelő technikus /talicskás/), vagy famegmunkálásban dolgozott (pl. asztalos), vagy kazánt szerelt, stb. Viszont általában azokra az állásokra, amelyekre pályáznak felsőfokú végzettséget, nyelvtudást várnak el, így csak azoknak a számát szaporítják, akik tök feleslegesen töltik saját és mások idejét azzal, hogy olyan pozíciókra pályáznak, amelyekre soha nem fogják őket behívni.

A válság miatt ugye sok embernek megszűnt a munkája. Több hónap sikertelen álláskeresés után sokan vágnak bele valamilyen egyéni vállalkozásba, csak sajnos mint mindig, sok az átgondolatlan, előkészítés nélküli kísérlet.

Az irodaházunk tágabb környéke egy fejlődő városrész, ahol számos új épületet húznak fel. Mivel már több éve ehhez a környékhez köt a munkám, nyomon tudom követni, hogy milyen üzletek nyílnak, változnak, mennek tönkre. Mivel nem csak irodaház, hanem elég sok lakóház is van a környéken, a klasszik üzletek jelennek meg folyamatosan (a már évtizedek óta stabilan működő kocsmák mellett): pékség, kifőzde, fodrász, virágárus, akciós ruha, cukrászda, trendi kisétterem/este pub. Ezek közül a legtöbb a pékség, és az a legviccesebb, hogy amikor a környék 5-6 éve fejlődni kezdett, megjelent 2-3 pékség a jobb, forgalmasabb helyeken. Ezután, a későn ébredők boltokat nyitottak arrébb, kisebb utcákban, persze semmi hozzáadott érték, vagy igyekezet arra, hogy valamiben kitűnjenek, különbözzenek.

Eltelik fél év, mire feleszmél a tulajdonos, hogy az utca (ahová rakta a boltot) napi gyalogos forgalma kb. 20 fő, fele kisnyugdíjas. Masszív veszteség után (bérleti díj, rezsi, anyagköltség, bérköltség) száll ki az üzletből. Eltelik pár hónap, mire egy újabb tájékozatlan pénzes dilettáns nyit egy újabb boltot ugyanott, ismét pékség. Piackutatás? Minek.

Pénzmosás lenne? Lehet. Mehet jól egy pékség? Mehet, ha vagy minőségben és egyediségben (Lipóti), üzletpolitikában, marketingben és lefedettségben (Fornetti) kiemelkedik az átlagból, vagy jó termékekkel forgalmas helyen indul be. De ott, ahol már amúgy is van 3 pékség 150m-es körzetben, már az sem segít, ha kiírnak ilyeneket, hogy: "látványpékség", "referencia bolt".

Nagyon gyakran hallom, hogy a pályázók más munkaerő-közvetítő cégektől,
illetve a vállalatoktól sem kapnak semmilyen visszajelzést. Ez tényleg gáz.
Munkaerő-közvetítő (nevezhetjük fejvadásznak, bár az egy másik kategória)
cégeknél pedig már igénytelenség kategóriája, ha nincs visszajelzés. Azt
mondják, nincs rá idő, nincs rá erőforrás. Szerintem egy megfelelő
informatikai eszköz kérdése, de ez már más kérdés.

Érthető módon a pályázó pedig ül és vár, és bekattan, jobb esetben
közömbösen legyint, ha nem kap visszajelzést, és neki kell utánatelefonálni
mindennek. Én annyit tanácsolok, hogy azután az állás után érdemes csak
utánajárni, ami nagyon tetszene, és minden elvárásnak megfelelünk. Ez nagyon
fontos megértenie a kedves pályázóknak, mert nem perverz szórakozásból
rakják össze a hirdetők az elvárásokat, nem viccből várnak el adott szintű
nyelvtudást és munkatapasztalatot. Itt bejön a korábban említett idő faktor.
Bizonyos állásajánlatoknál a beérkezett önéletrajzok 85%-a szemét, mert
aszinkronban van az elvárásokkal. Ugyanakkor ezeket is meg kell nyitni, meg
kell nézni, ill. iktatni kell, és ha valami, akkor az adminisztráció nagyon
elviszi az időt. Konklúzió: ha a pályázók is csak azokat az állásokat
pályáznák meg, amire megfelelnek, akkor több idő jutna a korrekt
visszajelzésekre...

Miről fog szólni ez a blog? Mindenről, ami valamilyen módon kapcsolódik
az álláskereséshez és a munkavégzéshez. Indult pár ilyen blog az utóbbi 1-2
évben, és van egy rakás online HR magazin, ahol leírnak mindenféle
okosságot. Mivel naponta kapcsolatba kerülök munkaadókkal és
munkavállalókkal én is fogom osztani az észt, de csakis útbaigazítás,
tájolás célzattal, egyenesen, közérthetően megfogalmazva. Magamról annyit,
mindenféle szelfszidol nélkül, hogy egy több éves személyzeti tanácsadói
tapasztalattal, összesen kb. fél éves álláskeresési tapasztalattal, komoly
munkaerő-piaci és egyéb piaci ismerettel, magas szintű lényeglátó és
empatikus készséggel rendelkező segítőkész valaki vagyok, akire szakmai és
egyéb életvezetési tanácsok terén a környezete szívesen támaszkodik.

Miért név nélkül? Egy személyzeti tanácsadó sajnos sokszor nem lehet
őszinte. Mert a megbízó igényeihez kell igazodni, mert esélyegyenlőség,
diszkrimináció, stb. Csúnya világot élünk, lövöldöznek az egyetemen, máshol
tanárokat vernek, még csak az kéne, hogy valaki megkeres, mert nem tetszik,
amit itt olvas.

Ti is feldobhattok témát, írjatok e-mailt, kommentet. Itt a való élet szülte
esetekről, helyzetekről, problémákról, megoldásokról lesz szó, nem kenem el
a témát általánosságokkal. Sok a fehér folt (vagy sötét?) még az
álláskeresés, munkavállalás terén, úgy tapasztalom. Pl. hová írjuk a
fizetési igényt? jó-e az Europass önéletrajz? miért van kint egy-egy
álláshirdetés hónapokig? stb. Aki már mindent tud, azoknak javaslom, hogy
fussa át az álláshirdetéseket. Aki úgy érzi, van számára új, olvasson,
kérdezzen.